Önbecsapással védekezni?

Az alkoholisták gyakran használják az önbecsapást mint védekezési mechanizmust, amely segít nekik fenntartani az ivási szokásaikat anélkül, hogy szembe kellene nézniük azzal a kárral, amit maguknak és másoknak okoznak. Ez gyakran társul a felelősség elhárításával és azzal a hittel, hogy képesek kontrollálni az ivásukat, miközben valójában nem tudják. Ezzel lényegében önmagukat tévesztik meg, az önámítás csapdájába esnek.

A kutatások rámutatnak, hogy az alkoholisták tagadása egyfajta önbecsapás, amely lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék a problémájukkal való szembenézést. Az önbecsapás ebben az összefüggésben nem csak a függőség tagadását jelenti, hanem a függőség következményeinek és az abból fakadó viselkedésnek a racionalizálását is.

Bár az önbecsapás nem csak az alkoholistákra jellemző, de különösen gyakori lehet közöttük, mivel az alkohol közvetlenül befolyásolja az agy működését és az ítélőképességet. Ez megnehezíti a valóság elfogadását és a változás felé való elmozdulást. A józanodási folyamat egyik első lényeges része az önbecsapás felismerése és leküzdése, ami lehetővé teszi az egyének számára, hogy szembenézzenek a problémáikkal és változást akarjanak.

Az önbecsapás révén magamnak hazudok?

Az önbecsapás során az illető saját maga előtt titkolja a valóságot. Nem feltétlenül tekinthető hazugságnak a hagyományos értelemben, mivel nem mások szándékos megtévesztése a cél, hanem egy belső védekezési mechanizmus, amely segít az egyénnek megküzdeni a nehéz érzelmekkel vagy helyzetekkel. Az önbecsapás gyakran öntudatlan folyamat, egy önvédelmi stratégia, amely során az illető félrevezeti magát a valóság elfogadása helyett. Azonban a hazugság nem hiányzik az alkoholfüggők megtévesztési arzenáljából.

Az alkoholisták gyakran hazudnak függőségükről

Az alkoholisták rendszerint hazudnak és tagadják a függőségüket, aminek több oka is van. Ezek a magatartás formák azonban gyakran az alkoholbetegség termékei, és nem feltétlenül tükrözik az érintett személy valódi jellemét.

• Az önvédelem mechanizmusa: az alkoholizmus befolyásolja az agy neurokémiáját, és az érintettek gyakran tagadják, hogy alkoholproblémáik vannak. A tagadás egyfajta védekezési mechanizmus azok számára, akik a függőséggel küzdenek, és ez akadályozhatja őket abban, hogy életmentő kezelést keressenek.
• Stigmatizáció: sokan ma nem tekintik a függőséget betegségnek, pedig az. Néhányan erkölcsi problémának látják. És a társadalom nagy része hibáztatja az alkoholfüggőket. Ez a stigma szégyent, bűntudatot és félelmet kelt az alkoholfüggőkben, ami miatt sokan próbálják elrejteni betegségüket a nyilvánosság elől.
• Félelem: szégyenkezhetnek vagy zavarban lehetnek a viselkedésük miatt, és félhetnek mások ítéletétől. A hazugság lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék a függőségük következményeivel való szembenézést, és fenntartsák azt a fals érzést, hogy ők irányítják az életüket.

• Bűntudat és düh: az alkoholfüggők gyakran küzdenek a bűntudat és a düh érzéseivel, ami mások hibáztatásához vezethet. Ivásuk miatt okolhatják a családtagok, barátok, esetleg a munkaadók által előidézett vélt vagy valós stresszt, vagy bárkit, aki a múltban vett nekik egy sört.

Miért van bűntudata az alkoholistáknak?

Az alkoholisták gyakran éreznek bűntudatot, mert tudatában vannak annak, hogy viselkedésükkel fájdalmat és pusztítást okoznak a családjuknak és szeretteiknek. A bűntudat és a szégyen érzése az alkoholizmus egyik gyakori velejárója, melyek akadályozhatják a józanodást. A felépülési folyamat része a negatív érzelmek felismerése és kezelése, valamint a személyes értékrendhez való ragaszkodás. A bűntudat érzéséhez hozzájárulhatnak az alábbi okok.

• Szégyenérzet: az alkoholfüggők gyakran szégyenkeznek azokért a cselekedetekért, amelyeket az alkohol hatása alatt követtek el, mint például meggondolatlan, törvénytelen, erkölcstelen vagy ostoba viselkedés.
• Káros hatások: tudatában vannak annak, hogy függőségük milyen negatív hatással van a családjukra és barátaikra, és ez gyakran okoz bűntudatot és szégyent.
• Elvesztegetett idő: gyakran sajnálják azt az elpocsékolt időt, amikor nem tudtak jelen lenni a családjuk számára, vagy nem tudták betölteni a társadalmi szerepüket az alkoholizmus miatt.
• Irányítás elvesztése: sokszor érzik úgy, hogy elvesztették az irányítást az életük felett, és ez a tehetetlenség érzése bűntudatot kelthet.
• A múlttal való szembenézés: a felépülés folyamatában az alkoholistáknak szembe kell nézniük a múltjukkal, és ez gyakran felidézi a bűntudatot és a szégyent.

Ha az alkohol tudatmódosító szer, akkor honnan a bűntudat?

Bár az alkohol, mint tudatmódosító szer befolyásolja az agy működését és az érzelmeket, teljesen nem szünteti meg azokat. Az alkoholisták képesek érezni bűntudatot, különösen akkor, ha tisztában vannak azzal, hogy viselkedésük negatív hatással van másokra és saját életükre. Ennek több oka is lehet, párat felsorolunk.

• Tudatosság: az alkoholfogyasztás után, amikor az alkohol hatása csökken, az illető visszanyerheti tudatosságát és emlékezhet a tetteire, ami bűntudatot válthat ki.
• Érzelmek és emlékek: az alkohol nem törli teljesen az érzelmeket és az emlékeket. Az alkoholisták gyakran emlékeznek a függőségük miatt elkövetett cselekedeteikre, és ezek az emlékek bűntudatot okozhatnak.
• A felépülés folyamata: a józanodás folyamatában az alkoholisták szembesülnek viselkedésük következményeivel, és ez az önvizsgálat bűntudatot eredményezhet.
• Társadalmi normák és értékek: az alkoholisták gyakran tisztában vannak a társadalmi normákkal és saját értékrendjükkel. Ha ezekkel ellentétesen cselekednek, az bűntudatot okozhat.

Az alkoholfüggőség lassan kialakuló, összetett betegség. A felépüléshez a beteg komoly önvizsgálata is szükséges. Ebben segít a szakemberek által irányított alkohol elvonó terápia, mert a józanság nem csak abból áll, hogy az illető nem iszik alkoholt.