A Ház története

A Ház történetét legjobban dr. Pátkai Istán ideg- és elmeorvos, addiktológus szavaiból ismerhetik meg. Az alábbi kivonat az általa 2014-ben elmondott visszaemlékezésből származik, melyet a Ház 10 éves fennállásának ünnepségén adott elő.

"Szívesen emlékezem Balás Béla püspök úrral való együttműködésre, amikor a bajóti térségben a karitász keretei között egy vidéki családsegítő központot terveztünk. 1993-ban Rauch László atya, Ternyák Csaba érsek úr, Ackermann Kálmán plébános kérésére, bátorítására Valkai Zsuzsa pszichológussal az Egyesült Államokba utaztam, ahol az alkoholproblémával küszködő egyházi személyek kezelésében bevált AA Minnesota Modellt tanulmányoztuk. Közel egyhónapos utunkról készült jelentésünket tíz évvel később a leányvári Hivatásőrző Ház megvalósítói felhasználták. Jó érzéssel gondolok arra, hogy az intézmény alapításához és immáron tízéves működéséhez Hidász Zoltán volt munkatársam és Valkai Zsuzsával készített beszámoló, fordításaink hozzájárultak. A múlt idézése emlékezés, hála, a szív emlékezése. A Hivatásőrző Ház tervezésére emlékezve, mindazokra gondolva akik ebben részt vállaltak, akik élnek és azok akik már nincsenek közöttünk a hála vezérli reflexióimat. Kálmán Atya, László Atya, Pregun István atya, kedves Valkai Zsuzsa pszichológus kolléganőm köszönöm nektek a bátorságot, hogy kezdeményeztetek, hogy a nemzetközileg bevált módszert kultúránkba plántáltátok, hogy készek voltatok kisebb nagyobb változtatásokra, hogy a lelki segítés, sokszor magányos útjain, a szenvedélybetegek segítése útján elindultatok. Hogy romjaiban is tiszteltétek alkoholfüggő embertársainkat és fáradoztatok a befogadó közösségek formálásán. Az amerikai modell neve Guest House, a sokféle jelentés miatt nehezen ültethető át a magyar nyelvbe. Így lett intézményünk neve “Hivatásőrző Ház”, őrizve a minnesotai modell minden értékét. Én is azok között voltam, akik a jelen elnevezés mellett álltak ki. Ugyanakkor sokszor gondolok a Guest House mély szimbolikus jelentésére. Zsuzsával, László atyával beszélgettünk erről az USA-ban és amikor vendéglátóinktól elköszöntünk, a búcsúbeszédeinkben kibontottuk a Guest - Vendég és Host - Gazda, Vendéglátó modell mély üzenetét. A klasszikus segítő modellben mi segítők vagyunk a vendéglátók, várjuk betegeinket a rendelőkben, intézményeinkben, mi diktáljuk a szabályokat. Nem kétséges, hogy a jó gazda és vendéglátó szerepünk fontos, de van az éremnek egy másik oldala, mely arra hív bennünket, hogy mi gondoskodásban részt vállalók elsősorban “vendégek”, “guest-ek” legyünk. Ezzel a szimbolikával hajtsunk főt az amerikai modell elnevezése előtt, a “guest” - “vendég" szó emlékeztessen bennünket, hogy legyünk vendégek, amikor a segítő interakciókban mások földjére, otthonába, belső világába lépünk, a betegek, a kliensek, a rászorulók diktálják a szabályokat és nem fordítva. A világszerte sikeres modell meghonosítása, a szakmai körökben való elfogadtatása, a fáradságos szervezés, rengeteg előítélettel való megküzdés az alapítók szakmaiságát, magas sztandarjait tükrözik. Ezt szakmai köreinkben elismerték leírták, gondolok itt elsősorban Kelemen Gábor és Magyar Balázs tudós pszichiáter kollégáink közleményeire. Az alapítók és a fenntartók bölcsességét dicsérik az utódok, - az intézményesült “Hivatásőrző Ház” ma már tízéves tapasztalattal, hasonló kezdeményezésekre ösztönző példaadásával elfoglalta méltó helyét a hazai akohol- és szenvedélybetegellátó rendszerben."

A beszédben említett két, fontos alapítónkról külön is olvashatnak. Rauch László atya (1926-2013) és Ackermann Kálmán atya (1937-2013) sajnos éppen a Ház fennálásának 10 éves évfordulóját megelőző évben hunyt el. Így ők fizikailag már nem vehettek részt az évforduló alkalmából rendezett konferencián, de szellemük örökre köztünk marad.