Már ez a kilencedik alkalom, hogy a Hivatásőrző Ház betegei és dolgozói részt vesznek gyalogos zarándoklaton, melyet évente kétszer szervezünk. Ez jó alkalom arra, hogy nem csak a Házban, munkában, hanem itt is lehetőség van találkozásra együtt gyalogolni, imádkozni és énekelni.

Magam már 2012 óta részt veszek gyalogos zarándoklaton és nagyon szeretem ezt a műfajt, mert emberközeli, lelassítja a bennünk lévő rohanást, közelebb kerülhetünk természethez, Istenhez és a másik emberhez. A gyaloglás közben egymás mellé sodródunk és beszélgethetünk, közösen imádkozunk, énekelünk, de lehetünk magunkban is végiggondolhatjuk az elmúlt hónapok történéseit. Új elhatározásra juthatunk és újratervezhetjük, ami nem jól működik bennünk.

A zarándoklat előtt felkérjük Antal atyát, hogy vezesse zarándoklatunkat, amit mindig szívesen elvállal. A mostani gyalogos zarándoklat is Antal atya vezetésével zajlott, ami testi-lelki épülésünkre szolgált. Az elmélkedések és a rózsafüzér segítettek lelkünkben elmélyülni az út során. A reggeli hűvösebb idő és a sár nehézsége figyelmeztettek arra, hogy az életutunk során is sok viszontagságon kell keresztülmenni, hogy célhoz érjünk.

Az utunk során végigjártuk a keresztút stációit, ahol elmélkedés és csendes ima által emlékeztünk Urunk szenvedésének történetére.

A Gyalogos zarándoklat első megálló helyén, Csolnokon, szeretettel fogadtak és kávéval, süteménnyel kínáltak. A templomban „Irgalmas Istenünk jóságát mindörökké éneklem” taizé-i éneket énekeltünk felváltva Henri J.M. Nouwen gondolataival. A visszatérő gondolat, hogy a mi szerető cselekedeteink láthatóvá teszik Isten feltétel nélküli szeretetét.

Nagy öröm volt megérkezni Péliföldszentkeresztre, hála a Gondviselésnek, mindenki célba jutott és nem történt semmi baj. A kegyhelyen „Ahol szeretet” taizé-i éneket énekeltünk felváltva a Szeretethimnusz soraival (1Kor 13,1-8). A visszatérő gondolat: ahol szeretet és jóság, ott van Isten. A templomban megtekintettük a Szent Kereszt ereklyét is, ahol gyertyát gyújtottunk szeretteinkért és hálát adhattunk életünkért . (Krisztus keresztjét 350 körül találták meg, darabjait a világ minden tájára szétküldték, így került hazánkba is. A szentkereszti ereklye hitelességét 1735-ben igazolta XIV. Benedek pápa).

A záró áldás után hazatértünk azzal a reménnyel, hogy jövő tavasszal újra zarándokolhatunk és ismét eljuthatunk Péliföldszentkeresztre.

Az úton készült fényképek egy részét az alábbi galériában mutatjuk be.

Szöveg és fotók: Hidász Zoltán