Történetünk hőse, Péter, 50 éves férfi. Nem csak az alkoholizmusával, hanem az elveszített kapcsolataival is küzdött. Családtagjai, akik egykor szerették és támogatták, eltávolodtak tőle az alkohol okozta konfliktusok miatt. Vissza lehet-e szerezni az elveszett kapcsolatokat egy alkohol elvonó terápia segítségével? Erről beszél Péter a múltjának felidézése során.

Az alkoholizmus és a családi kapcsolatok összefonódása

Sokáig nem is gondoltam arra, hogy az alkoholproblémám súlyos következményekkel jár a családi kapcsolataimra. Mi több, eleinte azt sem gondoltam, hogy alkohol problémám van, tagadásban voltam. A feleségem és a gyerekeim is kerültek, alig szóltak hozzám. A srácok először nem értették mi történik velünk, a maguk módján próbáltak a lelkemre beszélni. Aztán, nagyon dühösek lettek rám. A feleségem már nem is sírt, közömbösnek mutatkozott. Lassan kezdtem érzékelni, hogy a családom egyre távolodik tőlem, az alkohol beárnyékolta az egykor szerető és egymást támogató légkört. Az alkohol az önsors-rontás eszközévé vált, és lassan szétzúzta az önértékelésemet és önbizalmamat.

A családi szakadék és az elszigeteltség

Ma már tudom, hogy az alkoholizmusom alaposan próbára tette a türelmüket, az empátiájukat és lassan belefáradtak az egészbe. Az italozásom miatt rengeteg konfliktusunk volt és a viselkedésem finoman szólva is problémás volt. Hazudoztam és manipuláltam őket, otthon voltam, de nem velük. Érthetően, a családom belátta, hogy nem tudnak segíteni, és ők tényleg nem tudtak.

Végül eltávolodtak tőlem, érzelmi szakadék keletkezett köztünk. Ettől elszigeteltnek éreztem magam, és csak tovább súlyosbodott az alkoholproblémám. Úgy éreztem, mintha senki sem értene meg, mindenki ellenem van, már csak az ital volt a társam.

A változás szándéka vezetett a terápiához

Ahogy egyre többet ittam, az alkohol is egyre jobban fogyasztott engem. Amikor ki tudja hányadszor a pszichiátrián feküdtem, egyik délután arra ébredtem, hogy a feleségem az ágyam mellett egy széken ül. Nagyon megörültem neki, de ő nem mosolygott, nem fogta meg a kezem, csak 3 szót szólt: ‘Holnap elköltözünk otthonról.’ Utána felállt és elment.

Ez a 3 szó estig visszhangzott tompult agyamban. Ez volt az én mélypontom. Sose vettem komolyan a költözés veszélyét. Az is igaz, hogy korábban sokszor elhangzott, de mindig csak üres fenyegetésnek tekintettem. Most viszont feleségem nyugodt hangjából éreztem, hogy ezúttal tényleg elhagynak.
Nagyon kétségbeestem, ezt nem élném túl, szeretem a családom, ezt nem hagyhatom. Hogy tehetik ezt velem? Mi lesz velem?! Annyira akartam beszélni valakivel!

Bandi, egy fiatal férfi volt az ügyeletes ápoló aznap este. Mindig korrektül viselkedett a betegekkel, pedig zömmel alkeszek feküdtek az ágyakban. Amikor bejött az esti gyógyszerekkel, váratlanul megkérdeztem tőle, hogy lenne-e pár perce rám, szeretnék kérdezni valamit. Megígérte, hogy ha befejezte a gyógyszerosztást, visszajön.

Húsz perc múlva megjelent és leült arra a székre, amin a feleségem kimondta a végítéletet. Elismételtem Bandinak azt a 3 felkavaró szót és megkérdeztem tőle, hogy szerinte mit tegyek mert elveszettnek érzem magam. Bandi így szólt:

‘Először is ne csodálkozzon! Maga most hatodszor van nálunk az italozása miatt. Egyre rosszabb állapotba kerül be. Nézzen a tükörbe! Lát valami vonzót a saját arcában, a tekintetében? Felesége egy nagyon csinos nő, biztos nem csak sofőr és bejárónő szerepre vágyik. Emlékszem, amikor először hozta be magát, akkor minden nap aggódva jött látogatni. Az utóbbi két esetben már alig-alig.
Tehát azt kérdezi, mit tegyen? Változzon meg, menjen végre el egy terápiára mert nem kellene belehalnia a piálásba! Ha a felesége a válást nem említette, akkor még van esélye visszaszerezni a családját. Nézegesse a telefonját, keressen terápiás helyet és holnap hívja fel az adott számot. Csak ez a hosszútávú megoldás, akár elhiszi, akár nem. Most pedig gondolja át, amit mondtam. Jó éjszakát!’

Elgondolkodtam Bandi mondatain és a stílusán. Nagyon kimért volt, de nem haragos. Szinte fiam lehetne, de mégis volt benne valami lehengerlő józanság. Azon az éjjelen végig gondoltam az egész addigi életemet, a családommal töltött éveket, és férfi létemre sírtam. Bandinak igaza van, a hosszútávú megoldás tényleg az, ha megváltozok és józanul próbálok élni. A rövid pszichiátriai kezelések és a sok külső kritika nem vezettek sehova. Másnap a netet böngésztem és találtam is egy helyet, ahova 2 hét múlva bevonulhatok.

Négy nap múlva haza mehettem. Üres lakás fogadott. Nem tudom miért, de akkor már nem az ital jutott eszembe, hanem az a végtelen fájdalom a lelkemben, amit az üres szobák okoztak. Talán életemben először, ekkor nem ittam bánatomban.

Másnap felhívtam a feleségem. Kimért volt, de nem barátságtalan. Elmondtam neki, hogy bő másfél hét múlva elkezdek egy alkohol elvonó terápiát és adjon még egy utolsó esélyt nekünk. Nem zárkózott el, aminek nagyon örültem.

A terápia megszerezte nekem a családi támogatást is

A terápia alatt nagyon elkötelezett lettem a változás mellett, a családi kapcsolataimat mindenképpen szerettem volna helyreállítani.
A terápián tanultak, az őszinte önvizsgálat és a változás iránti erős vágyam nemcsak az alkoholizmus elleni küzdelmemben segítettek, hanem lassan visszaszereztem a család bizalmát is. Képes lettem megérteni a feleségem és a gyerekeim nézőpontját is, és megtanultam, hogy az én alkoholizmusom hogyan hatott rájuk. Megtanultam az őszinteség és a kölcsönös megértés fontosságát. Megtanultam felismerni az önpusztító mintáimat és azokat felülírni.

Kiderült, hogy a feleségem nem akart elhagyni, de ő sem tudta kezelni a helyzetet. Sokat jelentett, hogy bekapcsolódott egy alkoholisták családtagjait segítő csoportba, így elkezdtük újraépíteni a megingott kapcsolatunkat. Milyen érdekes, hogy Bandi, a fiatal ápoló nyitotta fel a szemem, az ő rideg szavai nyomán láttam meg igazán az általam okozott kárt, amit addig csak bambán szemléltem.

Péter hamarosan ünnepli harmadik józan születésnapját. Megbékélt magával, a családja pedig megbékélt vele. A gyerekei újra tisztelik, a felesége pedig ismét bízik benne. Új életük alapja a teljes őszinteség.