Mennyit ittam a héten?

Amikor jól esik egy sör, vagy egy pohár bor, esetleg egy kupica pálinka egy stresszes nap után, vajon felmerül-e a kérdés, hogy az éppen előttünk lévő itallal együtt mennyit ittunk a héten. Mindig alkohollal oldjuk a feszültséget? Igaz, az alkohol eleinte ellazít, jobb kedvre derít, de aztán észre sem veszi az illető és már nem ő dönt, hanem az alkohol követelőzik, kezdődik a keserű út az alkoholizmusba. Ettől a ponttól nehéz a visszaút.

Nem is mindenkinek sikerül, mint ahogy Zoli barátom is teljesen tönkre ment. Pedig sokat figyelmeztettem én is, mint legjobb barátja, és csoportvezetője, de tagadásban volt.

Keserű út az alkoholizmusba

Zoli barátom egykor vidám és lendületes férfi volt, aki minden nehézség ellenére mindig jó kedéllyel és mosollyal nézett szembe az élettel. Minden nap egy következő kihívás volt számára, de a munka utáni pihenés idejét rendszerint az italozásnak szentelte. Az eleinte csak néhány pohár borból vagy sörből álló lazítás idővel egy veszélyes szokássá vált. Erre többször is figyelmeztettem, de nem hallgatott senkire.

Egy közepes méretű városban élünk, ahol mindketten egy gyárban dolgozunk, kemény munkával próbáljuk eltartani a családot. A kihívásokkal teli napok után Zoli mindig vágyott arra, hogy elszakadjon a mindennapi gondoktól, és találjon némi megkönnyebbülést az italban. Az alkoholban kezdetben csak egyfajta védekezési lehetőséget látott a stressz és a nyomás ellen. A gyárban többször előfordult műszaki hiba, addig nem tudtunk dolgozni, de a napi teljesítményt mégis hozni kellett.

Munka után Zoli minden este a helyi kocsmába sietett, ahol egyre több időt töltött el a haverokkal, ivászat közben nevetgélve, a hétköznapi problémákat elfelejtve. Néha én is elmentem vele, de én egy pohár sör után elbúcsúztam a társaságtól.

Egyszer Zoli felesége nekem panaszkodott, hogy férje a családi kötelezettségeket egyre inkább elhanyagolja. Kérésére újra beszéltem Zolival, de ismét hiába. Az alkohol egyre inkább átvette az uralmat az élete felett.

Az italos esték hamarosan késő éjszakai ivásba torkollottak, volt egy bár a közelben, ami éjjel 1-ig volt nyitva. Zoli már reggelente remegve jött a munkába. Szóltam neki, hogy a teljesítménye csökkent, ezt a felsőbb vezetőség is észrevette. Sajnos az egykor kiváló munkás mostanra csak árnyéka önmagának. A feszültség otthon is egyre jobban nőtt, ettől aztán még többet ivott. A felesége kezdte elveszíteni a türelmét a meggyötört, alkoholmámoros Zolival szemben.

Válás a munkahelytől és a családtól

Zolit nemsokára el kellett bocsátani, italos állapotban nem dolgozhat a gyárban. Sajnos az alkohol miatt nemcsak a munkahelyét veszítette el, hanem a családját is. A felesége, aki régen támogatta és szerette, végül nem bírta tovább látni a férje mélyrepülését, elindította a válásukat. Még a gyermekei is elhidegültek tőle, és a barátok is egyre inkább távolodtak. Már csak az ivócimborák maradtak. Zoli alkohol iránti szenvedélye minden más értéket felülírt az életében.

Hiába tartottam magam a barátjának, mégsem találkoztunk mert nem tudtam volna vele beszélgetni. Az egyszer vidám és céltudatos férfi önmaga árnyéka lett, aki csak az üvegek mélyén találta meg a menedéket. Azt sem tudom hol lakik, miből él. Az egyszer boldog családapa és lelkes munkatárs mára egy szenvedő alkoholista lett, aki elvesztett mindent, amit valaha is értékelt az életben. Nemrég láttam, teljesen lefogyott, szörnyen néz ki. Nem lepődnék meg, ha az alkoholizmuson kívül más komoly betegsége is lenne. Rettentően sajnálom őt, de nem tudok segíteni rajta.

Börtön rácsok nélkül

Zoli története figyelmeztetés arra, hogy az italozás csak nagyon rövid távon hozhat megkönnyebbülést, hosszú távon viszont tragédiához vezethet, amely egy ember egész életét elpusztíthatja.

A tanulság az, hogy a napi stressz megszüntetésére nem az alkohol a jó megoldás. Aki tudatosan azért iszik, hogy felszabadultabbnak érezze magát, az nagyon veszélyes úton jár. Az alkohol módosítja a tudatot, aztán egy idő után már észre sem veszi az illető, hogy az ital börtönében van . Abból a rács nélküli börtönből nem biztos a szabadulás.