Bálint története igazán tanulságos minden alkoholbeteg számára. E bejegyzés olvasója számára akár terápia előtt áll, akár utána, mindenképpen megfontolandó szempontokra világít rá a 41 éves gyógymasszőr esete.
“Tulajdonképpen hivatásként tekintek a munkámra. A hosszú évek ivászata következtében többször közel álltam ahhoz, hogy elveszítsem az állásomat. Bár sosem okoztam nagy balhét a munkahelyen, de az állandóan körülöttem lengő alkoholszag nem okozott osztatlan sikert sem a vendégeim, sem a főnökség körében. Mindig azt hittem, hogy ők nem érzik a vodka szagot. Ezért igencsak csodálkoztam, amikor a főnök időnként figyelmeztetett. Olyankor mindig megijedtem és elhatároztam, hogy abbahagyom az ivást.
Sokszor nekifutottam, de nem volt olyan egyszerű az absztinencia. Nyugtatók segítségével túlküzdöttem magam az első heteken, de valójában nem hagytam el teljesen az alkoholt.
Most már tudom, hogy a gondolkodásom nem engedte. Élénk maradt bennem az ivászat érzése, a vele járó rutin tevékenység. Ez szinte olyan volt, mint amikor a dohányos nem tud kávét inni cigi nélkül.
Abba a hitbe ringattam magam, hogy az alkoholmentes sörrel majd megoldom a dolgot. Amolyan iszom is meg nem is. Azonban a söröm nem volt teljesen alkoholmentes és egyre több kellett belőle. Egy idő után aztán visszatértem a normál sörhöz, majd kedvenc italomhoz a vodkához. Ez a körforgás határozta meg az életemet újra és újra. Ez volt az első hiba: a halogatás. Egyszer aztán a főnök közölte, hogy ha munkaidőben legközelebb érzi rajtam az alkohol szagot, már aznap szedhetem a sátorfámat.
Most tényleg megijedtem. Éreztem, hogy ez az utolsó csepp a pohárban, beadtam a derekam és részt vettem egy 6 hónapos terápián.
Meg akartam szabadulni az italtól. Nagyon eltökélt voltam, minden foglalkozáson, minden AA gyűlésen teljes szívvel-lélekkel vettem részt, igyekeztem maximálisan követni a szakemberek útmutatását, beteg társaimmal remek volt a kapcsolatom.
Őszintén, nagyon akartam a józanodást, meg is lett az eredmény. Testben és lélekben megújulva hagytam el a terápia színhelyét és tértem vissza a hivatásomhoz. Régi munkahelyemen örömmel fogadtak, hiszen nagyképűség nélkül mondhatom, hogy jó masszőrnek számítok.
Pár hónapja dolgoztam, amikor lehetőséget kaptam egy külföldi szállodában folytatni a karrieremet. Azonnal elfogadtam az ajánlatot. Bár volt, aki úgy gondolta, hogy ez túl hamar, túl nagy változás az életemben, de megnyugtattam mindenkit, hogy tudom kezelni a helyzetet. Ez volt a második hiba: terápia után szinte azonnal nagy változást vállalni az életben nagyon rizikós.
Jó fizetés, szép környezet, kedves kollégák, hálás vendégek vártak. Szép terveket szőttem, nem akartam végleg külföldre költözni hanem csak addig, míg egy kisebb házra valót összegyűjtök. Teltek a hónapok és szépen gyűlt a pénzem, úgy számoltam kb. 5 év múlva már otthon folytathatom az életemet.
Kiköltözésem elején részt vettem néhány online anonim alkoholista gyűlésen, de aztán teljesen kihagytam ezt a programot az életemből. Ma már bánom.
Ezt azzal indokoltam magamnak és másoknak, hogy a gyűlések mindig az ivós, rossz korszakomra emlékeztetnek és ezt az élményt nem szeretem. Társaim hiába magyarázták, hogy az a korszak örökre az életem része marad és a múltat fel kell dolgoznom, a terápia részben ezt szolgálná. Sajnos nem simultam bele eléggé az AA-ba Ez volt a harmadik hiba: az egóm nem engedte, hogy higgyek a tapasztalt, sok éve józanul élő alkoholistáknak.
Ezt is ajánljuk a témában:
A sikeres alkohol elvonó terápia 3 titka
Laci barátommal a vonaton futottunk össze. Nagyon megörültem neki, személyesen már egy ideje nem találkoztunk, csak telefonon beszélgettünk. Tudom róla, …
Már 9 hónapja dolgoztam a külhoni szállodában, amikor kinyitottam az első üveg úgynevezett alkoholmentes sört.
Ami persze nem volt teljesen alkoholmentes. Nagyon meleg nyár volt, azt hittem már elég ideje élek józanul, ez a kis elcsábulás nekem nem okozhat gondot. A kánikula miatt valahogy a vendég is kevesebb volt, így a munkaidő is lazább lett. Nem volt mit csinálni, a közelben nem volt semmilyen hasznosabb időtöltésre lehetőség. Lassan egyre több sört ittam, az alkohol csábítása sikeres volt. Szerencsére a vodkáig nem jutottam el, de alacsonyabb alkoholtartalmú koktélt naponta iszom.
Be kell látnom, ismét behódoltam az alkoholnak. Elkövettem a negyedik hibát: nagy lett az önbizalmam és nem foglalkoztam a 12 Lépéssel. Pedig a terápián és az AA gyűléseken ennek fontossága mindig előkerült.
Ha valakinek fáj egy foga, rohan a fogorvoshoz, ha elvágja egyik ujját, rögtön beköti sebet. Viszont ha valaki alkoholbeteg sokáig halogat és tagad, pedig van segítség, mégpedig a terápia. Bár ez csak a felépülés kezdete, de enélkül nagyon nehezen megy a józan élet.
Aki függővé vált az alkoholtól, annak minden napot úgy kellene kezdenie, hogy “ma nem iszom”. Ezt az önmagamnak tett ígéretet komolyan kellett volna vennem, de egyedül nehéz betartani.
Szerencsémre amit a terápián tanultam és azon a néhány AA gyűlésen hallottam nem múlt el teljesen nyomtalanul. Talán időben megálltam a mostani lejtőn. Rájöttem, hogy nem lesz se házam se józan életem, de talán életem sem, ha most nem hagyom abba. Elintéztem, hogy fél év fizetés nélküli szabadságot kapok és újra alávetem magam egy terápiának. 41 évesen nem várhatok újabb évtizedeket. Most már tudom, hogy nem voltam elég alázatos és azt hittem, hogy saját magam elég vagyok a józanság megőrzéséhez.”
Eddig a történet. Csak emlékeztetőül, Bálint szerint ennek a négy hibának volt szerepe a visszaesésében:
- halogatás,
- terápia után túl hamar, túl nagy változás az életben,
- nagy egó miatt nem volt elég óvatos,
- túltengő önbizalom, a 12 lépéses program elhanyagolása.
