Első józan születésnap

Az alkoholizmus aktív időszakában a betegek ijesztőbbnél ijesztőbb eseményeket élnek át. A terápiáig – talán azt is mondhatnánk, hogy a józanság kezdetéig – vezető út hossza személyenként eltérő, pár évtől pár évtizedik terjedhet. E történet főszereplője – Zsolt – is minden „önerős” módszert kipróbált mire végre egy 6 hónapos terápia segítette őt a tartalmas józanság elérésében.

Zsolt a napokban ünnepelte első józan születésnapját. Ilyenkor szokás, hogy az A.A. (Anonim Alkoholisták) csoport ünnepi nyílt gyűlést tart, amelyen bárki részt vehet. Minden ilyen „születésnap” újabb megerősítés a csoport tagjainak, hogy jó úton járnak. Az alkoholbeteg a terápia alatt és annak befejezése után az Anonim Alkoholisták gyűlésein kaphat további támogatást a társaitól, feltéve ha rendszeresen jár gyűlésekre és olvassa a megfelelő irodalmat.

Zsolt története is a „szokásos módon” kezdődött. Eleinte nem ivott sokat, de rendszeresen. Sőt, ez a „rendszer” is kezdetben csak a hétvégékre korlátozódott, majd onnan kúszott át a hétköznapokra. Saját vállalkozása is volt, így cégvezetőként nagyon észnél kellett (volna) lennie. Évekig ment is a dolog, a cég működött, az alkalmazottak kedvelték, nem volt nagy baj. Azonban megfelelő tudás hiányában Zsolt nem észlelte, hogy a biztos összeomlás felé robog. Szervezete kezdte megszokni az italt és egyszercsak már nem tudott meglenni nélküle. Az apja is alkoholista volt, kicsit ismerős volt a helyzet, de nem eléggé.

Aztán eljött a pillanat, amikor nehezebbé vált reggel felkelni, a remegés elfedéséhez bizony napközben is muszáj volt 1-2 italt legurítani. Emiatt persze kezdett elfelejteni dolgokat, mindenféle magyarázatot kellett kiagyalni.

Lényegében hazudozni kezdett magának és másoknak. Abban a hitben ringatta magát, hogy a munkatársai semmit nem vesznek észre, ami persze nem volt igaz. Lassan, lassan kezdte érzékelni, hogy baj van az ivászat miatt. A nyugtatók nem tudták teljesen elfedni az állapotát. Ez a felismerés amolyan fél-beismerésnek hatott, bár akkor még nem tudta, hogy az ivás visszafogása nem megoldás, az ő számára nem jó opció. Később ki is derült, hogy tényleg nem megvalósítható.

A magánéletét is kikezdte az ital, az addig stabilnak tűnő kapcsolata felbomlott, ami elég nagy csapást jelentett számára. Mivel a lelkiismerete még működött, a vállalkozását mindenképpen fenn akarta tartani az alkalmazottaira gondolván. Persze a saját anyagi helyzete is a cég bevételétől függöt. Ezért megpróbálta csökkenteni az ital mennyiségét, ám nem sok sikerrel. Kevesebbet ivott ugyan, de ettől rosszul érezte magát. A szervezete keményen figyelmeztette, hogy „nem ehhez a mennyiséghez szoktattál, többet kérek”! Maradt a hátra arc és a próbálkozás. Kénytelen volt személyi sofőrt felvenni, hogy tudjon közlekedni.

Sok kicsi itt nem megy sokra

Az évek során több alkalommal pár hetes „kezeléseken” vett részt, eleinte mindig úgy tűnt sikerül megszabadulni az alkoholtól, de a végén rendszerint ugyanoda tért vissza. Egyszer egy ilyen kúra után a magánélete is jó irányt vett, új társa és annak kisfia megfelelő motivációnak tűnt. Teltek a hétköznapok, nagy volt az elhatározás, a cég sikeres volt, nőtt az önbizalma. Azt hitte leküzdötte az alkoholfüggést.

Magabiztossága az egekben szárnyalt, amikor jött a kisördög: miért ne ihatna egy pohárkával? Nem véletlenül tartják az alkoholbetegek, hogy egy pohár sok, tíz pohár viszont kevés. Hát igen, az az első pohár a sok! A stabilnak tűnő csúcsról hamar visszacsúszott, minden kezdődött előlről. A cég és a magánélete ismét romokban hevert. Ekkor jött rá, hogy az egy-két hetes „elvonók” neki nem segítenek, egy hosszabb terápia nélkül vége az életének. Szerencsére nem kellett sokáig keresgélnie, hamarosan elkezdhette a Minnesota-modell szerinti bentlakásos terápiát.

Hat hónap után úgy itélték meg a szakemberek, hogy megfelelő alapot kapott a „kinti” élethez, haza mehet. A terápia során jött rá, hogy a függőség nem az akaraterő hiánya. Hiszen ő oly sokszor akart megszabadulni az italtól, de mindig csak rövid időre sikerült. Miért? Mert rosszul akarta! Nem az akarata hiányzott, hanem a módszer volt helytelen. Terápia nélkül nem tanulta meg mit jelent az alkoholbetegség; nem ismerte azokat az eszközöket, melyekkel leküzdhető az ivási vágy; nem ismerte a társakat, akikkel kölcsönösen segíthetnek a tapasztalataik megosztásával; nem ismerte a rendelkezésre álló irodalmat.

Bár az alkoholbetegség nem gyógyítható, de terápiával elérhető a tartalmas józanság. Ebben segít a Minnesota-modell alapján működő terápia a Hivatásőrző Házban.