A Hivatásőrző Ház 2022. szeptember 14-én tartotta kápolnájának tizennyolcadik búcsúját. Ezen az ünnepélyes eseményen a Ház dolgozóival, illetve az éppen bent tartózkodó betegekkel és a meghívottakkal együtt közel ötvenen vettek részt. A verőfényes őszi napsütésben találkozhattak az újak a régiekkel, a kezdők a felépülésben már előrehaladottakkal, a szenvedélybetegek azokkal, akiknek szenvedélyükké vált, hogy rajtuk hivatásszerűen segítsenek, papok a civilekkel, s az A.A.-ban józanodók az Al-Anonban gyógyulókkal.

A vendégek délelőtt 10 óra körül gyülekeztek a Házban, ahol a dolgozók, a személyzet tagjai, és a betegek nagy szeretettel fogadtak mindenkit. Régen látott ismerősök üdvözölhették egymást, s friss kávéillat mellett idézték fel, hogy ,,milyenek voltunk, mi történt velünk és milyenek vagyunk most.” Akik korábban még nem találkoztak, azok is egyből, félszavakból megértették egymást: a hely szelleme mindenkire hatással volt, van, és lesz.

Délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, melyre a kápolna korlátozott befogadóképessége miatt a kissé átalakított, megfelelően berendezett étkezőhelységben került sor. Szeptember 14-e a Szent Kereszt ünnepe. Megindító pillanat volt, amint megszólalt a kezdőének: ,,…az Úr fölségének kezdődik a szent áldozat...”. Tizenkét pap vonult be az oltárhoz, tízen pirosban, ketten aranyban, közülük tizenegyen maguk is a rabságból szabadulófélben, hivatásukat megőrizve. Sokunkat ismét megérinthetett a spiritualitás, hallván, hogy amit vétkeink miatt meg kellett élnünk, az nem büntetés, hanem következmény, s a jóvátétel nem teszi semmissé vétkeinket, de békét nyújt háborgó lelkünk számára.

A szentmise után közös ebéd következett, majd baráti beszélgetések, a régi történetek felidézése, az egyéni felépülésekkel, sorsokkal kapcsolatos eszmecserék, melyek újabb lehetőséget kínáltak ismerkedésre. Délután 2 órától pedig A.A.-gyűlések következtek külön a papok, illetve a civilek számára, valamint Al-Anon gyűlés a jelenlévő hozzátartozók részére.

,,Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”

Szöveg: Laci