Az idei volt a leányári plébánia jubileumi, X. gyalogos zarándoklata, amelyen a Hivatásőrző Ház betegei és dolgozói is részt vehettek. A zarándoklat jó alkalom arra, hogy találkozzunk a plébánia hívőivel, együtt gyalogoljunk, imádkozzunk és énekeljünk.

Ha csak tehetem, már 2013 óta részt veszek gyalogos zarándoklaton, nagyon szeretem ezt a műfajt, mert emberközeli, lelassítja a bennünk lévő rohanást, közelebb kerülhetünk természethez, Istenhez és a másik emberhez. A gyaloglás közben beszélgethetünk, közösen imádkozunk, énekelünk, de lehetünk magunkban is, végiggondolhatjuk az elmúlt időszak történéseit. A gyalogos zarándoklat bíztat arra, hogy új elhatározásra jussunk és újratervezzük az előttünk álló időszakot.

A mostani zarándoklat különleges alkalom volt nemcsak a jubileum miatt, hanem azért is mert ez volt az utolsó, amit Antal atya szervezett. Az elmélkedések és a rózsafüzér segítettek lélekben elmélyülni az út során. A meleg ellenére 24 fő részt vett a zarándoklaton.

A gyalogos zarándoklat első megálló helyén, Csolnokon szeretettel fogadott bennünket János atya és az ima után beszélt a templom történetéről. A templomban a „Misericordias Domini in aeternum cantabo” taizé-i éneket énekeltük, felváltva Henri J.M. Nouwen gondolataival. A visszatérő gondolat, hogy a mi szerető viselkedésünk, tetteink láthatóvá teszik Isten feltétel nélküli szeretetét, amivel csökkentjük az erőszakot, és új közösségnek adunk életet.

A Csolnok- Annavölgy szakaszon az örvendetes rózsafűzért mondtuk el. A következő szakasz, ami pont a déli időre esett, a legnagyobb melegben, árnyék nélkül szinte a pusztai vándorlást idézte. Antal atya elmélkedett a sivatagról és a pusztáról. Testben és lélekben hívott bennünket arra, hogy menjünk ki Jézussal a pusztába, vizsgáljuk meg magunkat, hogyan éljük meg a mi sivatagunkat. Zúgolódunk-e sorsunk miatt, el tudjuk-e fogadni a nehézségeinket, ki tudunk-e tartani a jó elhatározásainkban. Át kell mennünk a sivatagon, hogy átformáljon minket. A sivatag az elmélyülés a tisztulás helye, ahol nincs semmi és csak magunkra és Istenre hagyatkozhatunk. Sivatagban ki vagyunk szolgáltatva a természet erőinek, ahol nappal meleg, éjszaka pedig hideg van. A gyalogos zarándok is érzi a meleget és a hideget, a napsütést és időnként az esőt.

Nagy öröm volt megérkezni Péliföldszentkeresztre, hála a Gondviselésnek, mindenki célba jutott és nem történt semmi baj. A kegyhelyen zarándokéneket énekeltünk, majd megtekintettük a Szent Kereszt ereklyét is, ahol gyertyát gyújtottunk szeretteinkért és hálát adhattunk életünkért.

A záró áldás után hazatértünk Leányvárra, ahol a plébánia hittantermében közösen elfogyasztottuk a hátteresek által elkészített finom gulyáslevest. Köszönet érte Antal atyának és a Szakácsnéknak.

Szöveg és fotók: Hidász Zoltán