„Kell egy ház …”, no nem a Boszporusz partján, hanem ahol segítenek a felépülésben. Egy ilyen hely a „Hivatásőrző Ház” Leányváron, ahol kaphatsz még egy esélyt. Lehet, hogy az utolsót arra, hogy változtass önpusztító magatartásodon és így életben maradhass! Ugye ez megdöbbentően hangzik? Pedig az a megdöbbentő, ahogyan Te élsz, ahogy feladsz mindent, amiért valaha lelkesedtél! Vélhetően erős szenvedélybetegséggel küzdesz, vagy mélységesen aggódsz ilyen személyért, ha olvasod e sorokat. Talán segíti a döntésedet, ha megismered a saját történetemet!
Közel voltam a 60. évemhez, amikor elfogyott körülöttem a levegő. A Feleségem és a felnőtt Lányaim már nem bírták tovább és ultimátumot kaptam. Hogy miért ittam, akkor erre a „nem is iszom”-on túl, ezernyi választ adtam. Mindenért keményen megdolgoztam, mindenem megvolt, mégis látszólag könnyen elengedtem az értékeimet. Emberi kapcsolataim megromlottak, örökös tagadásban, hazugságban voltam és már csak meg akartam halni! Egészségi állapotom az összeomlás határán volt, érzelmileg lenullázódtam. A pszichiátria dermedt légkörében, a gyógyszeres befolyásoltság mérsékelt pillanataiban engedtem Szeretteim unszolásának. Jó, próbáljuk meg a függőségem intenzív kezelését szakemberek támogatásával. Kórházi ellátás és különböző terápiák közül választhattam és baráti ajánlás alapján döntöttünk Leányvár mellett. A jelentkezést személyes találkozó követte ahol megismerkedhettem a körülményekkel, a hely atmoszférájával, a felépülés folyamatával, valamint felvételi vizsgálaton kellett részt vennem. Szakemberek voltak kíváncsiak elkötelezettségemre addigi életmódom megváltoztatása iránt és viszonyulásomra a közösségi együttéléshez, hiszen féléves rehabilitációról volt szó. Kulcsszavak: őszinteség, bizalom, elfogadás és következetesség. Hálás vagyok, amiért befogadtak és beköltözhettem „A Ház”-ba. A hely olyan, mint egy vidéki panzió: nagy, ápolt kerttel, rengeteg virággal, gyümölcsfákkal és rácsok nélküli épülettel, nyitott kapukkal! Barátságos, két-három ágyas önálló fürdőkkel rendelkező szobák, tágas közösségi terek magas színvonalú technikai eszközökkel, kápolna, konditerem-szauna. Minden feltétel adott a szenvedélybetegséggel küzdők testi-lelki épülésére. Napirend szerinti működés segít sok egyénileg választható lehetőséggel. Alapvetően csoportos foglakozások vannak, azokhoz kapcsolódóan pedig egyéni feladatok könyvek, filmek, események feldolgozásával. A hitélet közös gyakorlására a napi miséken, reggeli zsolozsmákon van lehetőség. Én ezt korábban nem tettem, de ottlétem óta ez életem részévé vált. Heti 3 alkalommal jártunk AA gyűlésre („Névtelen Alkoholisták”). Kiváló szakemberek reggeltől-estig Melletted vannak és dolgoznak Veled, Érted! Nagy szeretettel és figyelemmel fogadtak. Kíváncsiságom főként a betegtársaim felé irányult: kik Ők, honnan jöttek, mik a közös vonásaink? Hamar választ kaptam, olyan mély és kozmetikátlan őszinteséggel, amivel csak nagyon ritkán találkozik az ember. Magyarok voltunk a határ innenső és túlsó oldaláról; fiatalok és idősek; kevesebb és nagyon magas végzettségekkel; egyszerű és nagyon elismert-, egyházi- és világi emberek; a legkülönbözőbb szerek és tevékenységek rabjai. Olyanok voltunk, mint a katonai légióba tartók: nagyon eltérő egyének tragikus előéletekkel, menekülve maguk és mások elől végső kétségbeesésükben. A kezdeti bezártságom és elutasításom folyamatosan átalakult érdeklődéssé, bizonyítássá magam és mások számára. A legfájdalmasabb az önmagammal való szembesülés, az alkoholizmusom és hibáim beismerése, sajnálatos tetteim felvállalása volt. Ebben rengeteget segített az a támogató közeg, amely körülvett: a profi szakmai stáb, a sorstársaim és a hozzátartozóim bizalma, türelme és elfogadása. Mint a sebesült vad gyógyító kezelése után, én is egyre többször és hosszabb időre kerültem vissza természetes közegembe, a valódi világba a „normik” közé.
Három éve nem ittam alkoholt és még/újra létezem! Hálás vagyok a kapott lehetőségért. Megszenvedtem és folyamatosan megdolgozom a józanságért mely feltétele a boldogságomnak, hogy együtt lehetek a Családommal és készülhetek a nagypapaságra! A szenvedélyből való kilábalás során szoros és mély barátságok is születtek, számíthatunk egymásra. Egyedül nem megy! Nekem nem sikerült volna…Rendszeresen visszajárok, mert megerősít a „Ház” légköre. Számomra Leányvár egy menedék.
Ajánlom Neked, hogy érdeklődj és keresd meg a „Hivatásőrző Ház”-at!
Sok sikert kívánok a felépülésedhez!
Sorstársi üdvözlettel: Gábor (a „Ház”-on keresztül elérhetsz)
