Kálmán élete hosszú ideje egyetlen sötét folt körül forgott: az alkohol. Bár családja mindent megtett, hogy segítsen neki, ő nem akart leszokni. Felesége, fia többször kérlelték, könyörögtek neki, hogy hagyjon fel az ivással, de Kálmán csak legyintett, és folytatta a pohár után nyúlást. Otthonukban egyre gyakrabban történtek balesetek: felborult forró tea, törött tárgyak, dohányzó asztalra esés miatt sérülések. Ezek sem nyitották fel igazán a szemét, inkább csak mélyítették a család fájdalmát.

A halálomra készülnek?

A helyzet egyre kilátástalanabbá vált, és Kálmán körül a légkör egyre feszültebb lett. A fia, érettségi előtt állt, 18 éves lett, egyre inkább felnőttként kezdett viselkedni, és egyre kevésbé tudta elfogadni apja állapotát. Egy nap Kálmán felesége komoly döntést hozott: kérte a férjét, hogy az autót, amely az apa nevén volt, írassák át a fiú nevére. Az indok egyszerű volt, hogy elkerüljék az örökösödési problémákat, ha valami történne az apával. Kálmán azonban ezt fenyegetésként élte meg. Megijedt, azt hitte, a család az ő halálára készül, és hogy meg akarják szabadítani az ő tulajdonától.

Ez a félelem volt az, ami végül megingatta a makacs férfit. Rájött, hogy alkoholista, az ivás nem csak őt, hanem az egész családját veszélyezteti, és hogy a helyzet tarthatatlan. Elhatározta, hogy segítséget kér. Jelentkezett egy alkohol elvonó terápiára, ahol szakemberek segítettek neki szembenézni a függőségével.

Nincs más út, mint a terápia

Az első napok nehezek voltak. Az alkohol elvonásának tünetei, mint a remegés, izzadás, szorongás és alvászavarok, megnehezítették a kezdeti lépéseket. Kálmán azonban kitartott, mert ekkor már tudta, hogy ez az egyetlen út a a józansághoz.

A terápián nemcsak a testi méregtelenítés zajlott, hanem fokozatosan a gondolkodása is átalakult, spirituális támogatást is kapott, hogy megértse az alkoholhoz való viszonyát, és új, alkohol nélküli életmódot alakítson ki. A család is részt vett a folyamatban, hiszen a közös támogatás elengedhetetlen volt a sikerhez.

Kálmán számára a legnehezebb az volt, hogy elfogadja: az alkohol nem megoldás a problémáira, hanem azok forrása. Már a terápia alatt megtapasztalta az AA (Anonim Alkoholisták) program segítő erejét, a csoport gyűléseken más alkoholisták történetei is erőt adtak neki, és lassan elkezdte újraépíteni az önbizalmát és a családi kapcsolatait. A felesége és a fia is megkönnyebbülten látták, hogy Kálmán változni akar, és nemcsak ígérget, hanem tesz is a józanságért.

Az autó átírása végül nem okozott több konfliktust. Kálmán megértette, hogy a család nem ellene, hanem mellette áll, és hogy a változás nem a halálát jelenti, hanem az új élet kezdetét. Az alkohol elvonó terápia után Kálmán rendszeresen járt az Anonim Alkoholisták gyűléseire, amely segített alkalmazkodni az alkohol nélküli élethez.

A történet végén Kálmán már nem az a férfi volt, aki egykor volt. Bár az út hosszú és rögös volt, a családja szeretete és a saját elszántsága révén sikerült legyőznie a függőséget, és újra megtalálta a helyét az életben. Kálmán esete is igazolja, hogy a legmélyebb mélypontokból is van kiút, ha sikerül leküzdeni az alkoholizmus tagadását , szembenézni önmagunkkal és elfogadni a segítséget.