Egy hete temettük alkoholista társunkat, Lacit. 75 évesen a tüdőgyulladás vitte el. A föld hangja a temetés legmegrázóbb pillanata, amikor az első lapát föld koppan a sírba eresztett koporsón. Azonban ez a hang jelenthet egy belső hangot is az ember és a Föld vagy mindenség között, amit csak az illető hall meg.

Bulik, meló, kötelező ivászat

Laci élete egy hosszú, kanyargós utazás volt, amely tele volt fájdalommal, küzdelemmel, de végül reménnyel és megújulással. Több évtizeden át az alkohol rabja volt, egy olyan fogságban, amelyből sokan sosem tudnak kiszabadulni. Neki sikerült. Bár nem volt könnyű, és nem mindenki tudott vele együtt örülni a változásnak.

Laci fiatal korában kezdett inni. Eleinte csak bulikon, munkatársakkal meló után, de aztán egyre gyakrabban, egyre többet piált. Az alkohol először megnyugvást hozott, aztán rabigába kerítette. Nagyon jól fizető munkája volt, rengeteg pénzt vitt haza, de az évek alatt lelkileg, érzelmileg elhanyagolta a családját, a feleségét és a két lányát. A lányok még kicsik voltak, amikor az apjuk már gyakran volt részeg, ők is érezték az egyre feszültebbé vált családi légkört. A gyerekkoruk nem volt könnyű, tele volt félelemmel, bizonytalansággal, és sokszor haraggal.

A felesége és a kisebbik lánya, azonban sosem adták fel. Kitartottak Laci mellett, még akkor is, amikor ő maga már úgy érezte, nincs remény. Felesége tudta, hogy az emberi lélek mélyén ott van a jó, és hitt abban, hogy a férje egyszer képes lesz változni. A kisebbik lány pedig gyermeki szeretetével és türelmével támogatta az apját, még akkor is, amikor nővére elzárkózott az apjuktól.

Az egóm miatt véget ért a terápiám, de az egóm vezetett a józansághoz is

Laci 56 éves korában elhatározta, hogy véget vet az alkoholizálásnak. Elment egy terápiára, amelyet egy szakmailag kiváló, de szigorú főorvos vezetett. Az első két hónapban nagy lelkesedéssel vett részt a foglalkozásokon, de az egója és a makacssága miatt nem tudott igazán megnyílni. A főorvos többször is figyelmeztette, hogy ha nem változtat a hozzáállásán, nem tudják segíteni. Végül eltanácsolták. Ez a kudarc mélyen megbántotta Lacit, de valami mégis elindult benne. Nem akarta, hogy egy főorvos vagy bárki más megmondja neki, hogy nem képes rá. Elhatározta, hogy ő csak azért is megmutatja, hogy ki fog józanodni, neki lesz igaza.

Elkezdett rendszeresen járni az Anonim Alkoholisták (AA) gyűléseire. Eleinte csak néhány helyi találkozóra, majd országos rendezvényekre is elment. Szinte minden országos AA találkozón ott volt, ahol sokaknak példát mutatott kitartásával és őszinteségével. Laci egyszerű fogalmazásban, de mély bölcsességeket osztott meg a társakkal. Nem volt tanult filozófus, de az élet tapasztalataiból merítve tudott olyan igazságokat mondani, amelyek sokaknak segítettek a felépülés útján.

A társai szerették őt. Jó ember lett belőle, aki nemcsak önmagán dolgozott, hanem másoknak is segített. Másként, de ő már akkor hallotta a Föld hangját – azt a halk, de állandó belső hangját a mindenségnek, amely az igazságot és a békét jelzi. Ez a hang vezette őt a tisztaság útján.

El kell fogadnom, hogy nem minden kapcsolatot lehet helyrehozni

Azonban a legnehezebb harc a saját családjában zajlott. Sajnos az idősebbik lánya, nem tudott megbocsátani neki az elrontott gyerekkor miatt. A harag és a csalódás mély sebeket hagyott köztük, amelyeket Laci hiába próbált gyógyítani. Még egy lakást is vett a lánynak, azt hitte, hogy ezzel megveheti a szeretetet és a bizalmat. De egyik sem megvásárolható tárgyak által, és a lány szívében a harag mélyebb volt, mint bármilyen anyagi ajándék.

Laci ezt a fájdalmat is megtanulta elfogadni. Megértette, hogy nem minden sebet lehet begyógyítani, és nem minden kapcsolatot lehet helyrehozni. De nem adta fel a reményt, hogy egyszer talán mégis sikerül. Minden nap új esélyt jelentett számára, hogy jobb ember legyen.

Életem utolsó 19 évét józanul éltem – így emlékezzetek rám

Az elmúlt 19 évben Laci életében a józanság vált az új valósággá. Nem volt tökéletes, de mindig igyekezett őszinte lenni önmagával és másokkal. A Föld hangja, amelyet oly sokáig nem hallott meg, most már vezette őt. Ez a hang a csendben, a természetben, a szeretetben és a megbocsátásban szólt hozzá.

Laci élete nem csak az alkohol elleni harcról szól, hanem a kitartásról, a családról, a megbocsátásról és az emberi lélek erejéről. Egy olyan történet, amely emlékeztet minket arra, hogy soha nem késő változni, és hogy a föld, amelyen járunk, mindig ad nekünk egy új esélyt.

In memoriam Laci – aki megtanulta hallani a Föld hangját, és aki példát mutatott mindannyiunknak, hogy a legmélyebb sötétségből is van kiút a fény felé. Őrizzük meg emlékünkben olyannak, amilyennek utolsó 19 évében ismerhettük. Vidám, józan, másokkal is törődő, önzetlen férfi. Amíg újra találkozunk, hiányozni fog.