Dénes most ünnepelte egy éves józanságát. Az Anonim Alkoholisták megfogalmazásában ezt úgy is mondhatná, hogy 365 napja szabad nem innia, van választása. Már nem a tagadás tartja béklyóban.

Ha valaki most találkozna vele először, talán nem is sejtené, milyen hosszú és kanyargós út vezetett idáig. Régebben nem volt választása, innia kellett mert az alkoholbetegsége erre kényszerítette. A mára már tiszta tekintet, a rendezett mozdulatok, a nyugodt jelenlét mögött ott van egy történet, amelyben fájdalom, felismerések, visszaesések és újrakezdések váltják egymást. És ott van benne valami más is: egy mély, belső átalakulás, amely messze túlmutat azon, hogy valaki egyszerűen nem iszik többé.

Vajon mi kell a józansághoz?

Dénes első próbálkozása a józansággal egy rövid, ambuláns terápiás program volt. Akkor még úgy gondolta, hogy eléggé elszánt, így néhány hét terápia, pár beszélgetés a szakemberekkel, némi felismerés elég lesz a józansághoz. Azt hitte mindez segít abban, hogy az alkoholtól visszavegye az irányítást az élete felett. A terápia után valóban alkohol nélkül teltek a napjai, de volt valamilyen megfogalmazhatatlan belső bizonytalansága. Bár az italt nem kívánta, de mégsem érezte magát stabilnak.

Mintha egy vékony jégen haladt volna és minden lépésnél attól félt, hogy beszakad alatta. Tudta, hogy valami hiányzik, de akkor még nem tudta megfogalmazni, mi kell a józansághoz.

A józanság több mint az alkohol elhagyása

Ezt a viszonylagos jó érzést, a tiszta napokat nem akarta elveszteni. Ezért úgy döntött, részt vesz egy hat hónapos bentlakásos terápián. Ez a döntés nem volt könnyű. Hat hónap hosszú idő, tele bizonytalansággal, félelemmel, vajon kap-e ennyi ideig táppénzt, megmarad-e a munkahelye. Aztán ott a nagy kérdés: vajon megéri-e? De Dénes valahol mélyen érezte, hogy ha most nem tesz valami radikálisat, akkor újra és újra ugyanabba a körbe fog visszacsúszni, ami könnyen megint italozáshoz vezethet.

A bentlakásos alkoholelvonó terápia első hetei nehezek voltak. A csend, a szabályok, a saját gondolataival való szembenézés – mindez sokkal intenzívebb volt, mint amire számított. De ahogy teltek a hetek, valami lassan megmozdult benne. A foglalkozások, beszélgetések során rájött, hogy a józanság nem egyenlő azzal, hogy nem iszik.

A józanság egy folyamat, amelyben újra kell tanulnia élni: kapcsolódni, érezni, felelősséget vállalni, nemet mondani, jelen lenni. Megértette, hogy számára az alkohol nemcsak egy rossz szokás volt, hanem egy menekülési útvonal. Egy eszköz arra, hogy ne kelljen szembenéznie a múltbéli fájdalmakkal, a vélt vagy valós sérelmekkel, a bizonytalansággal, a saját határaival.

A józanság nem egy állapot, hanem egy életmód

A terápia alatt lassan megtanulta, hogyan lehet ezeket a terheket alkohol nélkül is kezelni, még időben segítséget kérni. Hogyan lehet újra bízni másokban – és önmagában. A hat hónap végére Dénes nemcsak józan volt, hanem valahogy könnyebb lett a lelke is.

Testileg megerősödött, lelkileg pedig olyan stabilitást talált, amiről korábban nem is tudta, hogy létezik. Már nem a túlélésért küzdött, hanem elkezdett élni. Megtanulta, hogy a józanság nem egy állapot, hanem egy életmód. Egy döntés, amelyet minden nap újra és újra meg kell hozni – de már nem félelemből, hanem önszeretetből.

Ma, egy évvel később, Dénes jól van. Testileg, lelkileg, emberileg. Tudja, hogy a felépülése nem ért véget, sőt ez a kezdet, de már nem érzi magát egyedül az úton. Megtanulta, hogy a józanság nem a hiányról szól, hanem a lehetőségekről. Lehetősége van dönteni: iszik vagy nem. Fokozatosan visszakapja az életét – és vele együtt önmagát is.

Bár a munkahelye közben megszűnt, mégsem esett pánikba. Szerencsére megtanulta azt is, hogy nincs az a nagy baj, amit az alkohol ne tenne nagyobbá. A terápia alatt sok AA gyűlésen vett részt, rengeteg sorstársat ismert meg. Valaki biztosan tud majd segíteni munkahely ügyben is.