„Mozdulj ki a tehetetlenségedből”
Tizenkilenc kilométert, 29 ezer lépéssel tettünk meg a XIV. gyalogos zarándoklat során Leányvárról-Péliföldszentkeresztre 2023. március 24.-én
Az alkoholbeteg a függőségében teljesen az alkoholhoz kapcsolódik, ahogy a Névtelen Alkoholisták 1. lépése mondja: „Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált.” Az alkoholbeteg életét teljes mértékben az alkohol megszerzése, fogyasztása és következményeinek viselésével telik.
Amikor a betegek terápiára kerülnek, akkor kell ezt a tehetetlenséget Istenre bíznia, aki segít neki a józanodásban, ahogy a Névtelen Alkoholisták 2-3. lépése mondja: „Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő (Isten) helyreállíthatja lelki egészségünket. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.”
A gyalogos zarándoklat lehetőség a betegnek abban, hogy testileg, lelkileg, szellemileg is kimozduljon a tehetetlenségéből és minden egyes lépéssel közelebb jusson Istenhez, aki képes segíteni őt.
Másképpen fogalmazva: Testi-lelki-spirituális „edzés”, Zarándoklat, gyalogos formában. A gyalogos zarándoklatban összekapcsolódik a mozgás a természetben, az ima, elcsendesedés, az önmagunkra figyelés (Fölfelé, befelé, kifelé). A gyalogos zarándoklat alatt a keresztútjárással bekapcsolódunk Jézus szenvedéstörténetébe. A fájdalmas rózsafüzér végzése alatt osztozunk Mária fájdalmában és közben magunk és szeretteink fájdalmait és szenvedéseit visszük Mária elé, hogy közvetítse Jézushoz.
A zarándoklatot közös ebéddel zártuk, ahol betegeknek lehetőségük volt beszélni arról, hogy milyen módon változtatta meg a gyalogos zarándoklat a kapcsolatát a közösséggel, Istennel, önmagával.
A gyalogos zarándoklat alatt…
Mi érintett meg?
Megérintett a zarándoklat keresztút imádkozása, az egyes állomások, ahogy fárad a test, valamit megérzünk Krisztus kereszthordozásából.
Milyen érzések és gondolatok töltöttek el?
Most vettem részt először zarándoklaton. Azt éreztem, hogy olyan, mint az élet. Haladunk, fontos kereszteződéseknél megállunk és aztán indulunk tovább; emelkedő szakasz után törvényszerű az ereszkedés élménye.
Volt, hogy a szívemre telepedett a múlt rémei, valamikor lekerekített a jövőbe vetett remény, de tudatosan igyekeztem a jelen lenni.
Mit tanultam magamról?
Jobb kondiban vagyok, mint gondoltam.
Fontos, hogy mozduljak ki a komfortzónámból – higgyem el, hogy többre vagyok képes, mint átlagos napokon.
Hogy milyen nagy szükségem van a türelemre és alázat gyakorlására és újra és újra emlékeztetnem kell magamat erre.
Mit tanultam, kaptam a másiktól?
Figyelmet, szívből jövő figyelmet. Szép gondolatokat, amelyek által el tudtam mélyülni Isten gondoskodásáról, szeretetéről. Kitartást, kereszthordozást, a fájdalmak ellenére, áldozatvállalást.
Bátorítást, elfogadást, odafigyelést, a közös jó úton való haladás tudatát.
Mit ismertem meg Istenről?
Gondoskodik mindig. Soha nem hagy magunkra. Küld embert, aki által hozzám szól, üzen. A szépségét a természet által.
Isten minden utamon és minden vállalkozásomban velem tart, létben tart, ha őszintén keresem és vele akarok járni, de még akkor is, ha eltávolodom tőle.
Szöveg és fotók: Hidász Zoltán
