Március 28-án, péntekén megtartottuk a Hivatásőrző Ház 18. gyalogos zarándoklatát Péliföldszentkeresztre, amelyen 20 fő vett részt.
A zarándokutat négy szakaszra osztottuk:
- Első szakasz: Csolnoki Nepomuki Szent János-templom, melynek mottója: „Fel a Tábor-hegyre”
- Második szakasz: Csolnok–Annavölgy, melynek mottója: „Leereszkedünk a hegyről a síkra”. Útközben a fájdalmas rózsafüzért imádkoztuk.
- Harmadik szakasz: Annavölgy–Szentkereszti bekötőút, melynek mottója: „Gyalogolni a sivatagban”. Elmélkedés Szent Józsefről.
- Negyedik szakasz: Szentkereszti bekötőút–Kegytemplom. A zarándoklat végső szakaszában a betonúton haladva Jézus keresztjéig vitt utunk. Útközben a keresztutat jártuk végig.
A kegytemplomot Eszterházy Imre prímás építtette 1735-ben a korábbi templom helyén, és hivatalosan is zarándokhellyé nyilvánította. A templomban Jézus keresztjéből származó ereklyét őriznek.
A zarándoklat élményei
Reggel 8 órakor indultunk útnak, és az időjárás minden arcát megmutatta: szél, napfény, felhők és eső is kísérte lépteinket. Ennek ellenére kitartóan haladtunk előre, és Isten kegyelméből pontosan 14 órára megérkeztünk a Péliföldszentkereszti kegyhelyre.
Az út során a természet is megajándékozott minket szépségével: a hóvirágok hirdették a tél végét, a Szent György-búza ringatózott a szélben, a boglárkák aranysárgán ragyogtak, és még tavaszi héricset is láttunk. Ezek a kis csodák felemelték lelkünket, és még különlegesebbé tették ezt a zarándoklatot.
Betegek reflexiói a zarándoklatról
Mi érintett meg?
• A természet szépsége, Isten szeretetének sugárzása. Az isteni tökéletesség, amely a növények és az állatok közötti végtelen összhangban mutatkozik meg.
• Még sosem vettem részt zarándoklaton, így minden új és különleges élmény volt számomra. A táj szépsége adott egy plusz lelki töltetet.
• A táj szépsége rádöbbenti az embert arra, hogy apró kis csodák veszik körül. A Teremtő határtalan fantáziával alkotott meg mindent.
• A magatartásunk javítása érdekében nem szabad csak a saját erőfeszítéseinkre támaszkodnunk – kapcsolatot kell kialakítanunk Istennel.
• A kellemes, tavaszias időjárás, valamint az, hogy a Hivatásőrző Ház közösségével együtt vehettem részt ezen a szép zarándoklaton, nagy ajándék volt számomra.
Milyen érzések és gondolatok töltöttek el?
• A jövőbe vetett hit és a remény érzése.
• Az, akiért felajánlottam ezt a napot, végig velem volt gondolataimban, elmélkedéseimben, imáimban.
• Békesség és nyugalom érzése töltött el.
• Isten szeretetre és szabadságra teremtett, de a kötődés néha megakadályoz ebben – ezért kegyelemre szorulok.
• A zarándoklat során tudatosult bennem, hogy az életünk itt a földön egy zarándokút, amely az örökkévalóság felé vezet.
Mit tanultam magamról?
• Megerősödött bennem az érzés, hogy mély összhangban tudok lenni a természettel, ezáltal közelebb kerülhetek a Teremtőhöz. Képes vagyok a nehézségek leküzdésére, és testi fájdalmat is legyőzve célba érni.
• Az életem minden pillanatában teljes ráfigyeléssel és ráhagyatkozással kell lennem a Mindenható Istenre – és ezt a tetteimben is meg kell mutatnom.
• Voltak pillanatok, amikor elfáradtam, jelentkezett az izomláz is, de a kitartás és a fel nem adás gondolata erősített meg a zarándoklat alatt.
• Megtanultam, hogy jobban el kell mélyednem abban a szépségben, amely körülvesz. Többször kellene hálát adnom mindezért.
Mit tanultam, mit kaptam a másiktól?
• Önzetlenséget, bátorítást és együttérzést kaptam a társaimtól. Megtapasztaltam, hogy kölcsönösen segíthetünk egymásnak, testileg és lelkileg egyaránt.
• Mindenkinek szüksége van lelki erősítésre, és ezt közösségben, egymást támogatva még erőteljesebben megélhetjük.
• A szeretet és az összetartozás érzését kaptam. Megéreztem azt a láthatatlan köteléket, amely összetart minket.
• A kölcsönös tiszteletet, gondoskodást, odafigyelést. Öröm volt a közösség tagjaként részt venni ezen a szép és örömteli zarándoklaton.
Mit ismertem meg Istenről?
• Isten szeretete és igazságossága mutatkozott meg számomra. A zarándoklat megmutatta, hogy az életben a jó és a nehéz pillanatok váltakoznak, de ha kérem, Isten erőt ad, hogy elérjem célomat az Ő kegyelme által.
• Rájöttem, hogy sok olyan helyzetben is jelen van Isten az életemben, amelyeket a mindennapi rohanásban és teendők között nem mindig veszek észre – a természet csendjében, a madarak énekében, az illatokban.
• Isten végtelen türelmét és gondviselő szeretetét ismertem fel.
• A gondviselő szeretetét különösen akkor tapasztaltam meg, amikor elindultunk borongós időben, de pont mire a zarándoklat végére értünk, akkor kezdett hullani az eső – így az út végéig megmaradt a kellemes időjárás.
Hálás szívvel köszönjük Istennek, hogy idén is együtt járhattuk végig ezt az utat!
