Jenő 28 év italozás után jutott el oda, hogy vállalta a terápiát Leányváron, a Hivatásőrző Házban. Akkor 58 éves volt. Ez volt az első alkalom, hogy próbált megszabadulni az alkohol markából. Hat és fél hónapnyi Házban töltött terápia után ez sikerült is, visszatért testi-lelki egészsége, nem kívánta az alkoholt. Szavai szerint „Ha kínálni próbáltak, követelte bárki, bárhol, hogy koccintsak én csak rávágtam viccesen: „én már megittam az életben nekem kijáró alkohol bármelyikének a nekem járó adagját.”

2024-ben visszaemlékezés ismét a Házban a második terápia alatt.

Hét év és egy hónap józanság után, karácsony másnapján, december 26-án este végzetes hibát követett el. Az ünnepi családi vacsorát követően az asztal takarítása közben rákacsintott egy fél pohár, szépen gyöngyöző vörösbor. Jenő egyedül volt, abban a pillanatban nem mérlegelte a helyzetet és felhörpintette a bort.

Az eset után két héttel valami mocorogni kezdett benne. Egy hang ezt mondogatta „Na látod Jenő, milyen jó volt múltkor az a pici bor és nem is lett semmi bajod.” Nosza rajta, előkapott egy üveget, dugóhúzó, csattanás, bor a pohárba, onnan a hasikába és jött a jól ismert, gyönyörű melegség. Ez jó, még jobb, csak így tovább!

Bő 1 hónap múlva már napi fél liter tömény itallal folytatta. Visszaesett, újra ivott. Életének ez a gyötrelmes szakasza 7 évig és 10 hónapig tartott. Bár egy idő után már nem esett jól az alkohol, de mindig kellett lennie tartalék piának.

Visszaesések sorozata következett

Próbálkozott többször józanul élni, de nem sikerült. Eljárt ugyan AA gyűlésekre, de újra és újra a visszaesésről számolt be a csoportban. Legalább őszinte volt. Kérte a társai segítségét, de az ő saját akarata nélkül az nem sokat ért.

Sokszort volt rosszul, ami érthető a napi 7 deci vodka vagy más tömény szesz elfogysztása után. A rosszullétei kb. 3 hónapos ciklikusokban ismétlődtek, melyek végén mindig utálatot érzett az alkohol iránt, étvágytalan volt, időnként köszvényes rohamot kapott, szóval teljes csőd.Ennek ellenére nem tanult semmit, lassan elkopott a szégyenérzete, gyakra odavágta, hogy „kinek mi köze az életemhez.”

A családja is látta a helyzetét. A fia azt mondta, hogy nem szeretné ha balesetben bárkinek is bajt okozna. Erre persze Jenő azzal válaszolt, hogy „nem iszom ha vezetek”. Azonban ez csak félig volt igaz, mert a folyamatos másnaposság miatt a reflexei igen meggyengültek. Hála istennek mégsem történt semmi baj.

Egy idő után abbahagyta a vezetést, az unokáira vigyázott. Kirándult, sétált velük, ami mindig jó alékalom volt az ivászatra is. A butykos sem maradhatott otthon, estére betermelte a maga 7 deci tömény piáját, aminek az eredményét Jenőn kívül mindenki észrevette.

Ünneplés piával

2024. október 27-én az unokák és szüleik hazamentek. Ennek ünneplésére Jenő befejezte „mesterművét”, azaz megitta az összes maradék szeszt. Bár az utolsó fél litert már erőltetve fogyasztotta el, de hát egy rendes alkoholista nem hagy kárba veszni egy cseppet sem! Aztán jött a szokásos rosszullét, hányás, gyomorremegés, savtúltengés, stb. Már fekete macskákat és kutyákat látott a szobájában, pedig nem volt ott bent semmilyen állat. Szörnyű látomásoktól szenvedett.

Jenő ekkor döntötte el, hogy ismét segítséget kér a Hivatásőrző Háztól. Minden szükséges dolgot elintézett és november 13-án úton volt a Ház felé. A veje vitte autóval. Útközben sokat beszélgettek, és a veje azt mondta neki „Tata remélem belátja, hogy nem lenne szép a lányát árván hagynia idő előtt, és az unokái is szeretnének Tatával még sokat kirándulni, játszani.” Éreztem, hogy mindennek ellenére a családom nagyon szeret, 4 húgomon kívül a lányom, 2 fiam, vejem, menyeim, 6 unokám is bíztat a gyógyulásra.

Jenő a feleségéről nem sokat beszélt. Sajnos az asszony versenyt ivott – iszik vele. Nem veszekedtek. Délelőtt elvégezték a munkát, délután kezdődött a piálás, kis beszélgetés, aztán jött a TV nézés majd italosan ágyba zuhantak.

A második terápia elején, 2025 márciusában ezt mondja: „Most itt vagyok, mást nem tehetek! Érzem megvan bennem a vágy az italozás felhagyására, akarom követni a 12 lépéses programot a Ház gyakorlata szerint.”

Az alkoholbetegek azt tartják, hogy a visszaesés a betegségük része. Valóban, benne van a pakliban, de szerencsére van kiút is. Az AA gyűlések, a társak tudnak segíteni abban, hogy az illető újra megtalálja a józan utat. Az AA tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya.