Megindító és elgondolkodtató beszélgetésnek lehettem tanúja Győrben, február 15-én szombaton délelőtt. E napon rendezték az Anonim Alkoholisták győri csoportjainak immár harmadik alkalommal megtartott műhely találkozóját.

Család az alkoholizmus előtt

A beszélgetés vendége egy család tagjai voltak: Erik az alkoholista apa, Enikő a feleség, és 3 felnőtt gyerekük közül Ambrus a 32 éves fiúk. Vallomásaik egy megrendítő tragédia hangulatát idézték, de ezúttal a történet mégis jól végződött. Akár azt is írhatnám, hogy a sok éves drámát követő új kezdet minden szereplő számára meghozta az életörömöt.

Ismét bebizonyosodott, hogy az alkohol jó oldószer, fel tudja oldani a legerősebb családi köteléket is. Erik és Enikő már kicsiny gyermekkoruktól kezdve ismerte és szerette egymást. Egy faluban születtek, éltek, szinte óvodáskori szerelemként indult a kapcsolat. Összeházasodtak és a harmonikus kapcsolatból 3 szép gyerekük született. Azonban az alkohol ezt a harmóniát mégis megtörte. Erik ivászata odáig juttatta őket, hogy időnként szinte gyűlölettel nézték egymást. Nem értették egymás helyzetét.

Az alkoholista családjában senki nem érti a másikat

Erik nem értette, hogy felesége miért korholja őt állandóan az ivászat miatt, miért önti ki az italokat, miért próbálja állandóan ellenőrizni. Akkor még ő maga sem tudta, hogy alkoholbeteg. Csak az ivás kényszere nyomta. Bár eljött az idő, amikor érezte, hogy most már valamit kéne tenni, de sajnos az őt kezelő pszichológusok is félrediagnosztizálták, bipoláris depresszió diagnózist állapítottak meg. Így aztán az alkohol mellé gyógyszereket is kapott, sikerült újabb függőségre szert tennie a szakemberek segítségével.

Enikő nem tudta felfogni, hogy férje, aki értelmes ember, van három klassz gyereke,  szerető felesége, jól menő vállalkozása, szép otthona, hogy tudja mindezt lerombolni. Az asszony mindent megpróbált, hogy férjét eltérítse a rendszeres ivászattól, de nem tudott jól segíteni. A kulcsszó a “jól”.  Nem ismerte az alkoholbetegség tulajdonságait, a sok pszichológus sem segített rajtuk. Akkor még nem tudta, hogy az alkohol függő egy idő után már nem azért iszik mert szeretne inni, hanem azért, mert muszáj neki. Ott volt a 3 kamasz gyerek – két fiú és egy lány -, akikkel szintén törődni kellett.   Közben elúszott a cégük, a házuk, csak az adósság maradt, a kiégett életérzés, a 3 félárva, hiszen az apjuk praktikusan nem volt jelen az életükben. Enikő nem tudta betölteni az apa szerepét, különösen a kamasz korú fiaik számára nem.

Ambrus, a felnőtt fiú elmondta, hogy legalább a kisgyerek kora nagyon jó volt. Csodás emlékei vannak abból az időszakból, akkor még együtt volt a család fizikailag és lelkileg is. Aztán ahogy haladt előre az apja alkoholizmusa, úgy ment tönkre a vele való kapcsolat. A fiú ekkor tizenéves korát élte, majd fiatal felnőttként is folytatódott a félárvaság, elköltözött otthonról. Látta mi a helyzet, a testvérei is érzékelték a valóságot,  az anyukájuk bármennyire is próbálta  azt eltitkolni előlük. A családi szeretet megcsonkult.

Válás vagy elvonó?

Aztán elérkezett az utolsó fázis. Az a pont, amikor az alkoholista férjnek, apának két választása van: válás vagy alkohol elvonó terápia. Szerencsére Erik már, ha nehezen is, de leküzdötte a tagadás korszakát és beismerte, hogy segítségre van szüksége. Elment egy 6 hónapos alkohol terápiára, ami alaposan megváltoztatta az életét.

Elbújt az alkohol, előjött a szeretet

A családi lét új fejezete hat évvel ezelőtt kezdődött, Erik azóta él józanul. A felépülését segítő AA (Anonim Alkoholisták) 12 Lépéses Program révén megismerte önmagát, a betegségét. Tudja, hogy az alkohol csak elbújt, és életmódot kell változtatnia azért, hogy az a rejtekhelyén maradjon.

Beismerte elkövetett hibáit, és azokat megpróbálja jóvátenni. Feleségével, gyerekeivel újra egymásra találtak. A családi harmónia visszatért. Lassan megszűntek az adósságok, jóval szerényebb, de nagyon barátságos új otthont építettek. Erik rendszeresen jár AA gyűlésekre, Enikő aktív tagja egy családtagokat segítő csoportnak ( Al-Anon Családi csoport), Ambrus és testvérei pedig az alkoholisták felnőtt gyerekeinek szóló program (ACA) alapján dolgozzák fel a kamaszkori traumákat.

Erik és családja esetében az alkohol nem oldott fel mindent. Egy vékony szál megmaradt, amit aztán a terápia segített megerősíteni, rá fonni azt a vastag köteléket, ami ma összetartja a családot.

Az alkoholizmus családi betegség, az alkoholbetegek nem csak önmagukat teszik tönkre, hanem az őket szerető házastársat, családtagokat, barátokat is. Sajnos ezt az alkoholisták nem tudják, mert ők sokáig tagadják a probléma létezését is. A családtagok szeretete alapvető dolog a betegséggel való küzdelem sikeréhez, de a legfontosabb az alkoholista belátása. Belássa, hogy beteg és segítség nélkül belehalhat az ivászatba. A terápia sokaknak segít a józan élet elérésében, a berögződött rossz sémák megváltoztatásában. Az egyéniséget nem lehet megváltoztatni, de a viselkedést igen. Viszont ne feledje, hogy ezt  nem lehet véghez vinni egy nap alatt. A valódi átalakulás évekig tarthat. Higgyen a képességeiben, higgye el, hogy nincs egyedül, gyakoroljon türelmet és alázatot.