Minden szenvedélybeteg családja találkozik ezzel a megdöbbentő ténnyel. Az alkoholizmusról tudni kell, hogy a függő hazudik és manipulálja a körülötte lévőket. Még azoknak is a szemébe hazudnak, akik már régóta közel állnak a szívéhez – mint a gyerekei vagy a házastársa. Már azokhoz sem őszinték, akiket szeretnek és akikben megbíznak akár évtizedek óta.

Aztán a függőség megjelenik az otthonban, s minden megváltozik. Brutális valóság, hogy egyes családoknak évekbe telik, mire megbirkóznak a ténnyel, más családoknak ez soha nem sikerül. Amikor a család nem veszi észre, hogy hazudnak és manipulálják őket, a függőség minden nap virágzik és fenntartja befolyását.

A szenvedélybeteg miért nem veszi észre, hogy családja a szívén viseli a sorsát, és segíteni akar? A piás miért hazudik alkoholfogyasztásáról és az azáltal okozott problémákról? Miért talál ki sztorikat rablásokról vagy elvesztett munkahelyről, hogy pénzt szerezzen? Miért hazudik száz más dologról, és miért manipulálja a családját, hogy fenntarthassa az ivást?

Sóvárgás az ital után

A sóvárgásban rejlik a fenti kérdésekre adott egyik válasz. A helyzet a következő. Az aktív alkoholistát megőrjíti az alkohol iránti vágya. Amikor beindul a sóvárgás, ez az érzés annyira túlterheli őt, hogy minden más szempont – mint a szerelem, az igazság és a becsület – háttérbe szorul. Az ital iránti igény ugyanolyan létfontosságúnak tűnik számára, mint a légzés vagy az étkezés hosszú éhezés után. Az alkoholon kívül más gondolat szinte nem is létezhet az ő világában.

Az objektív döntési képesség megszűnik

A hazugság másik oka akkor keletkezik, amikor az iszákos az első pohár italt lehörpinti. Az alkohol elkezdi leállítani az illető elemző képességét. Amint a szesz hatásai beindulnak, az alkoholistának csökken az objektív gondolkodási és döntési képessége. Ez ugyanaz az ok, amiért folytatja az ivászatot akkor is, amikor a leépülése már megkezdődött.

Egy felépülő, józan alkoholista eltökélt lehet abban, hogy okosan használja fel a pénzét. Azonban egyetlen ital után is elfogadhatónak tűnik számára, hogy a pénzét piára költse. A józan döntési képesség az első italnál megszűnik. Valójában ez történik a triggerekkel (kiváltó okok) is. A kiváltó okok csökkentik az egyén objektív gondolkodó képességét, és így önpusztító döntéseket hozhat, hogy újra igyon.

Az erkölcs és az etika is hamarosan eltűnik

Az elemző, objektív gondolkodó képesség megszűnésétől már csak egy ugrás az erkölcsös magatartás elvesztéséig. Amikor a szenvedélybeteg kétségbeesetten el akarja kerülni a sóvárgásból eredő rossz fizikai állapotot, még bűncselekményre is képes lehet, mert ez tűnik számára a túlélés egyetlen módjának. Így juthat el egy egész életében becsületes és erkölcsös ember oda, hogy raboljon, betörjön, lopjon akár a családjától is, vagy prostituálja magát.

A bűntudat nehéz súlya

Végül adjuk hozzá a bűntudatot ehhez a keverékhez. A bűntudat szinte beton tetőként nehezedik a megszűnt elemzőképesség és sóvárgás rétegére. Így az alkoholista olyan teherrel küzd, amellyel képtelen szembenézni. Az alkoholbeteg be van zárva ebbe a pusztító viselkedési sémába.

Hogyan kezdheti a felépülést?

Az alkoholizmus tagadását fel kell törni, beismerni a függőséget és segítséget kérni. Ez a sorrend fontos. Fel kell oldania a bűntudatot és helyre kell állítani az objektív döntés képességét. Ez a helyreállítás időt vesz igénybe, ezért nincs meghatározott időkorlát a terápiára, egyénenként változó a szükséges időtartam. A folyamat lassú és a legnagyobb eséllyel egy bentlakásos terápia során sikerülhet leküzdeni a függőséget.