Drága Alkoholbetegem!

Ma kezdődik a házasság hete, a miénk is. „A házasság Isten csodálatos ajándéka és gondoskodása az ember számára, amelyben a felek megtapasztalhatják a feltétel nélküli szeretet, a hűség és az őszinte megbocsátás értékét egy nekik rendelt, de nem tökéletes társon keresztül.„

Kérlek, most gondolj egy kicsit a házasságunkra, amit akkor, ott az IGEN kimondásakor bizonyára nem átmenetinek szántál, de az alkohol alámosott, romokban hever. Ha kell, tölts magadnak egy italt és olvasd el e képzeletbeli beszédet, mely neked szól.

Tudom, hogy beteg vagy, egy gyógyíthatatlan, de jól kezelhető bajban szenvedsz. Azt is tudom, hogy az alkoholfüggőséged nem az akaraterőd hiánya. Már hiába akarnád, akkor sem tudnád azonnal abbahagyni az ivást, mert a szervezetednek mindennél jobban kell az alkohol. Hiszen éppen ez a betegséged lényege.

Azt is sejtem, hogy jelenleg az alkoholt szereted a legjobban, még nálam is erősebben kötődsz hozzá. El tudom képzelni milyen szörnyű lehet, amikor rosszul vagy, tántorogsz, remegsz, nem eszel, alig alszol, erődön felül próbálod fenntartani a látszatot, hazudozol és aztán – talán – gyötör a lelkiismereted.

Elfogadom, hogy amikor részegen káromkodsz, velem akarsz veszekedni, mindenkit hibásnak tartasz, akkor valójában az nem te vagy. Ezeket a dolgokat egy másik ember, a szesz által megzavart tudatba került alkoholbeteg követi el.

Fájdalommal veszem tudomásul, hogy a fizetésed zömét italra és az ivócimborákra költöd. Persze tudom, hogy a kocsmai társaság ezt el is várja mindenkitől. A „folyékony kenyér” – ahogy ti nevezitek a sört, egyre többe kerül. Gondoltál már arra, hogy hosszú távon nem csak pénzzel fizetsz érte?

Szomorú voltam mert a születésnapodat nem tudtuk igazi örömmel megünnepelni. Mire megérkeztek a vendégek téged már elgyengített az ital, így nélküled koccintottunk a te egészségedre. Másnap reggel megint megigérted, hogy abbahagyod. Én viszont tudom, hogy ez nem fog menni, orvosi felügyelet nélkül pedig nem is szeretném ha hirtelen leállnál. Egyáltalán nem arra akarlak ösztönözni, hogy továbbra is igyál, hanem azt szeretném ha beismernéd, hogy beteg vagy, alkoholbetegségben szenvedsz és segítségre szorulsz.

Kérlek, fogadd el a segítséget, hidd el, hogy szükséged van rá. Nagyon szeretnélek visszacsábítani a szesztől. Sok mindent olvastam az alkoholizmusról és tudok segíteni neked, csak kicsit másként, mint eddig.

Megígérem, hogy nem fogok elrejtett piás üvegek után kutatni, nem tartom számon mennyi szesz fogy, nem kell zugban innod, nem reagálok a gúnyos megjegyzéseidre, inkább átmegyek egy másik helyiségbe. Nem kereslek a kocsmában, nem alázlak meg nyilvános érzelmi kitörésekkel.

Viszont fogadd el, hogy többé nem fogok hazudni miattad ha nem tudsz bemenni dolgozni; nem mentegetlek senki előtt; nem intézek el semmilyen ügyet helyetted. Nem fogok neked megtenni semmi olyant, amit te is megtehetnél magadért, hiszen nem vagy gyerek. A te kötelességeidnek neked kell eleget tenned, nem háríthatod át másra. Bár beteg vagy, de ez nem mentesít a felelősség alól. A fertőző beteg sem fertőzhet meg másokat szándékosan, az alkoholbeteget sem mentik fel ha balesetet okoz.

Az én felelősségem az, hogy a megfelelő módon segítsek neked. Még mindig szeretlek, de a viselkedésed következményeit nem kell eltűrnöm. Van megoldás a betegségedre, de azt egyedül megtalálni nagyon nehéz lenne. A speciális terápiák már sok-sok alkoholbeteget józan útra vezettek, neked sem kellene tovább szenvedned. Hiszen tudom, hogy rettenetesen szenvedsz, csak magadnak sem mered bevallani!

A feleséged