Egy gyönyörű családiház egyik kellemesen berendezett szobájában beszélgetünk Józseffel. A helyiség egyik falát könyvespolc fedi, melynek polcain a regények, lexikonok, unokának szóló mesekönyvek mellett ott sorakoznak az A.A. irodalom művei is. Az immár 8 éve tartó józanság fontos támaszai.

Társalgásunkhoz később felesége is csatlakozott. A törékeny termetű asszony arcáról most már derű sugárzott, de ez nem volt mindig így. Férjének negyven évnyi italozása egykoron számára is elhozta a poklot.

“Négy évtizedik minden áldott nap ittam.” – kezdte József a történetét. “Ahhoz, hogy jókedvem legyen, szükségem volt egy bizonyos szintű alkoholra. A munkahelyen is minden kollégám ivott, pia volt bőven. Ha mégis kifogyott volna, közel volt a kocsma. Munka után oda mentem először, így elég jól feltöltve értem haza. Kéthetente előfordult, hogy tök részegre leittam magam, semmire nem emlékeztem másnap.” – folytatja József mosolyogva.

Az egész család szenvedett az alkohol miatt. A feleségnek a munka mellett otthon is helyt kellett állnia, a háztartás, kert, gyereknevelés mind ráhárult. Közben a lányának az osztálytársak számoltak be arról, hogy hol látták az apukáját részegen. Nem könnyű ezt befogadni egy gyerek lelkének. Az apa számára az alkohol és az ivócimborák váltak a legfontosabbá.

Alkohol, cigi, sztentek

2013-ban a családi “tűzfészket” József szívproblémája tette még forróbbá. Rosszul lett, koszorúér szűkületet állapítottak meg, 4 sztent beültetése vált szükségessé. József ekkor 62 éves volt.

“A cigarettát abba kellett hagynom, ami nagyon nehéz volt, de sikerült” – emlékezik József. “Az ital persze megmaradt, bár akkor nem sejtettem, hogy 1 év múlva a piának is búcsút intek majd. A családomnak elege lett az életvitelemből, a feleségem belefáradt és ultimátumot adott. Ha nem hagyok fel az ivással elválik tőlem. Kemény szavak, de célba értek. Persze akkorra már én is éreztem, hogy nincs ez az ivászat rendben, de azért olyan nagyon mélyen nem gondoltam bele. “ – folytatta a József.

“A feleségem bölcs asszony, a szigorú figyelmeztetés mellé azért mutatott egy lehetséges kiutat. Tudta, hogy a falunkban az egyik ivócimborám felhagyott az ivással. Azt kérte, hogy beszéljek azzal a férfival, kérdezzem meg ő hogyan csinálta.” – foglalta össze József a lényeget.

“Úgy gondoltam ennyit meg tudok tenni, így megigértem, hogy teljesítem a nejem kérését. Nem volt könnyű belekezdeni, 2 hétig csak kerülgettem a fickót. A feleségemnek is hazudoztam, mert azt mondtam nem találkoztam az illetővel. Dehogynem találkoztam! Csak gyáva voltam. Végül megtört a jég, és akkor hallottam először a terápiáról és az Anonim Alkoholisták gyűléseiről. 2014 június elején voltam életem első A.A. gyűlésén, beismertem, hogy alkoholista vagyok.” – büszkélkedett József.

Terápia nélkül nagyon nehéz!

“Nem tudtam mi lesz majd, bár az előbb említett társam elmondta, de én nem tudtam elképzelni a találkozót. Ráadásul legbelül abban bíztam, hogy az A.A.-ban majd megtanítják nekem, hogy hogyan igyak kevesebbet. No hamar felfogtam, hogy az nem lehetséges! Viszont gyorsan ráéreztem, hogy ha rendszeresen elmegyek a gyűlésekre, akkor a közösség elég erőt ad az ivás abbahagyásához. Hiszen a cigiről is leszoktam! Őszintén szólva a terápiától húzódoztam, nem akartam 6 hónapra elmenni. Persze az alkoholista gondolkodásnak megfeleleőn makacs voltam és azt mondtam magamnak: vagy önerő, vagy iszom tovább.” – idézte fel József az akkori gondolatait.

“Nagyon nehéz volt az eleje terápia nélkül, de hát én választottam ezt az utat. Iszonyatos akarat is kellett, hiszen abban az időben 50 kilométert kellett autóznom a gyűlésekre. Két külön városba jártam, de minden héten ott voltam a gyűléseken. Az első 15 nap szörnyűsége után picit jobb lett. A feleségem pont akkortól 3 hónapig nem dolgozott, így a jelenléte segített, kocsmába nem mentem. A gyűléseken hallottam, hogy a terápia hogyan zajlik, én is próbáltam azt követni otthon. Nejemmel együtt néztük a filmeket, megbeszéltünk mindent. Elolvastam a kijelölt könyveket, leírtam az elemzéseket.” – ecsetelte József a józanodás első időszakát.

“A harmadik hónap kritikus volt, mert a feleségem ismét munkába állt, egyedül maradtam otthon. Ezen is túljutottam hála az A.A.-s társaimnak, mert mindig fel tudtam hívni valakit telefonon ha rossz gondolataim támadtak. Egy beszélgetés mindig megmentett a pohártól. Aztán a hatodik hónap körül ismét jelentkezett egy nehezebb időszak, de a gyűlések és a telefonbeszélgetések azon is átsegítettek.” – elevenítette fel József a múltat.

“Az én terápiám az A.A. gyűlésre járás, de utólag bevallom ez így nagyon nehéz kezdet volt. Mindenkinek javaslom, hogy ha teheti, menjen terápiára, mert főleg az elején jobb, ha a nap 24 órájában ott az értő segítség, a támasz. Az első évben többször előfordult, hogy álmomban ittam. Oly intenzíven éltem meg az álmot, hogy amikor felébredtem tiszta víz voltam és szinte részegnek éreztem magam.” – idézte fel József a nehézségeket.

“A 8 éve tartó józanságom erőssé tett, tudom, hogy számíthatok a társaimra, az A.A. programra. Negyven év után megtanultam nem inni. A Tizenkét Lépést közel öt év alatt tettem meg. Nem mondom, hogy azóta sosem gondoltam az italra, egy-egy forró napon összefut a nyál a számban egy korsó sör láttán, de nem sóvárogtam az alkohol után. Megváltozott az életem, a családunk egyben maradt. Megszületett az unokám, aki szerencsére már csak a józan nagypapát ismeri. Amíg ittam, volt 10-12 ivócimborám a faluból. Ma az A.A. közösségnek köszönhetően rengeteg igazi barátom van az ország minden tájáról. Óriási különbség.” – e szavakkal zárta a beszélgetésünket József.

A társalgás alatt a feleség nem igen szólt, de nem is volt rá szükség. Az arca mindig elárulta, hogy milyen érzelmek kötik a felidézett múltjuk egy-egy szakaszához. Az utolsó percek örömet sugároztak, és ez maradjon is így.