Nagyon kedves ismerősöm, Mária, egy távoli kis faluban lakik. Alig pár hónapja találkoztunk először, de a kölcsönös szimpátia azonnal kialakult. Mária lelkileg nehéz helyzetben volt, mert a férje és 42 éves felnőtt fia mindketten alkoholisták. Első beszélgetésünkkor Balázs, a fiú éppen a terápiára készülődött.
Apa és fia az alkohol rabjai
„A fiam többször próbált nekirugaszkodni az ivászat abbahagyásának, azonban önerőből sosem tartott sokáig. Pár hónapot ki tudott húzni ital nélkül, de aztán mindig visszaesett. Azokban az időszakokban amíg nem ivott, én mindig bíztam és reméltem a tartós sikerben, csak a hangulata nem volt az igazi. Most már tudom, hogy száraz józan volt, különösebb motiváció és elfoglaltság nélkül.” – ecsetelte Mária a múltat.
„Sajnos az alkoholizmusa miatt elvesztette a munkahelyét. Bár a főnöke és a kollégái sokáig eltűrték a helyzetet mert a fiam jó szakember volt és szerették is őt, de eljött a pillanat, amikor már nekik is sok volt. A munkájával együtt a fizetése is megszűnt, mi segítettük anyagilag. Szörnyű érzés egy anyának, hogy a 42 éves fiát el kell tartani” – emlékezett Mária.
„Emellett még a férjem ivászatával is meg kellett birkóznom, mert ő is rendszeresen berúgott. Nehéz volt őt elviselni, nagyon pokróc stílusban beszélt olyankor, ami nekem nagyon fájt. Még ma is bánt. Egészen őszintén mondom, a fiam miatt jobban aggódtam. A férjem már elmúlt 70 éves, úgy gondoltam ő már nem fogja abbahagyni az ivást, bár úgy tudom soha sem késő. De hát a fiam még fiatal! Mi lesz vele, se feleség, se gyerekek, pedig szeretne családot, de hát milyen nő menne hozzá egy rendszeresen részeg férfihez?” – meséli Mária szomorkás arccal.
Keresd a nőt, talán elvezet a terápiára
„Sokáig volt egy barátnője, de ő is feladta. Ma már azt mondom, hogy szerencsére, mert ez volt a fiam indítéka a terápiához.” – meséli Mária csillogó szemekkel. „Amikor Balázs egyedül maradt, nagyon el volt keseredve. Eleinte még többet ivott, de aztán lassan- lassan eljutott odáig, hogy legalább beszéljünk a terápiáról. Igen megörültem, amikor előhozta a témát. Addigra már olvastam egy s mást az akoholizmusról, tudtam, hogy felesleges példabeszédeket tartani. Egyre erősödött Balázsban az elhatározás és szerencsére nem is kellett sokat várni! Bevonult a terápiára, ahol öt hónapot töltött.” – lelkendezik Mária.
„Nagyon féltem az elején, hogy nem fejezi be, de az aggodalmam feleslegesnek bizonyult. Hetente beszélhettünk telefonon és Balázs teljesen belevetette magát a terápiába. Rájött, hogy alkoholbeteg és ezzel nincs egyedül. Rájött, hogy a társai is pontosan értik ő mit mond, nagyon figyelmesen és lelkesen olvasta a könyveket, nézte a filmeket, írta a magáról szóló elemzést. Egészen megváltozott, minden alkalommal elmondta, hogy mennyire jól érzi ott magát, mert minden problémáját meg tudja beszélni valakivel és a kérdéseire válaszokat is kap. Micsoda öröm ez egy anyának! Öt hónap után új emberként jött haza!” – törtek ki az öröm szavai Máriából.
A józanodó fiú viselkedése hatott az apjára is
„Azért bennem ott motoszkált a félelem, hogy az aktív alkoholista férjem majd nem lesz-e rossz hatással a fiamra. Tele voltam optimizmussal, de egyben aggodalommal is. Lesz-e elég ereje a fiamnak ilyen környezetben, hiszen az apja régebben mindig piszkálta. Kapott-e elég útravalót a terápián? Visszaveszik-e a munkahelyére, vagy talál-e másik munkát? Ilyen gondolatok kavarogtam bennem. Aztán a Jóisten megsegített, mégpedig oly módon, amire egyáltalán nem számítottam!
Amióta a fiam hazajött, észrevettem, hogy a férjem kevesebbet iszik. Nem hagyta abba teljesen, de már csak hetene egyszer rúg be. Ez óriási fejlődés a korábbi napi részegségekhez képest! Sokkal kedvesebb Balázshoz és hozzám is, nem káromkodik, nem tesz bántó megjegyzéseket. Hihetetlen! A fiúnk hazajövetele utáni első hétvégén nagy családi születésnapi összejövetel volt. Kértem Balázst, hogy ne jöjjön el, mert biztos lesz ott alkohol. Azt mondta ne aggódjak, tudja kezelni a helyzetet, a terápián felkészítették erre is. Tényleg nem ivott és a férjem sem nyúlt a pohárhoz! Ez isteni csoda!
Utána 2 héttel volt egy másik családi esemény, ahol sem a fiam sem a férjem nem ivott. Oly hálás vagyok a Jóistennek és a terápiát nyújtó szakembereknek, hogy segítettek a fiamnak elindulni a józanodás útján. Külön ajándék, hogy a férjem is megért egy-két dolgot a fiam elbeszéléseiből, mert sokat mesél a terápiáról és az apja egyre kevesebbet iszik.” – hálálkodik Mária.
Nagy mester a példa!
Mária családjának történetében az a fantasztikus, hogy ismét bebizonyosodott: nagy mester a példa. Balázs számára gyermekkorától kezdve folyton az apja ivászata volt a példa. Mindig azt látta, az volt a minta, az volt a természetes. Szavak nélkül is a tettek meghozták „áldásos” hatásukat. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy alkoholista szülő gyermeke kötelezően alkoholbeteg lesz, de valószínű elősegíti a függőség kialakulását.
Aztán Balázs terápiája után fordult a kocka, ő szolgált jó példával az apjának. Ő már tudta, hogy mit szabad és mit nem szabad mondani egy alkoholistának. Nem böstörgött, nem szidta az apját, nem kérte az italozás abbahagyására. Ő csak egyszerűen nem ivott, vidáman, egészséges tekintettel, jó reflexekkel ült az autójuk volánja mögé. Már nem sodor senkit veszélybe, minden nap olvassa az A.A. irodalmat, imádkozik, rendszeresen jár gyűlésre, és szabad nem innia. A jó példa ragadós!
