A leányvári terápia előtti életünk
Szia Kedves Olvasó!
Melinda vagyok, alkoholbeteg hozzátartozója. Férjem 15 évig tartó alkoholizálása, több sikertelen elvonókúra, Esperal beültetés, leszokás kudarcai után az utolsó pillanatban jött a leányvári 6 hónapos terápia lehetősége.
Addigra már elvesztettem önmagam. Önbecsülésem, magabiztosságom felváltotta a kétségbeesés, reményvesztettség, érzelmi sivárság, kiábrándultság. Mikor elment Leányvárra a terápiára, akkor éreztem, hogy legördül a vállamról egy nagy súly. Az állandóan készenlétben, görcsösségben lévő testem kiengedett, megnyugodott. Tudtam, hogy jó helyen van, és ott segítséget kap, hogy le tudja tenni az alkoholt. Így is lett.
Leányvári terápia után új emberré vált
Lehozták a gyógyszerekről és ott csak vele foglalkozott a pszichológus, pszichiáter, segítők, de még a konyhás nénik is ápolták a lelkét. Hat hónap után egy tettre kész, más gondolkodású, mosolygós embert kaptunk vissza. Én a férjemet, a gyerekeim az apjukat, és mindannyian a reményt arra, hogy visszakapjuk a békés, biztonságos, kis szeretetteljes életünket.
Soha nem fogom elfelejteni és hálás leszek, míg élek a leányvári terápiának. Ennek lassan már 14 éve, és töretlenül dolgozunk azon (most már én is Al-Anonosként), hogy igy is maradjon. Egymást és másokat is segítünk a csoportban, hogy mindig emberek tudjunk maradni.
Leányvár! Köszönet és Hála!